Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Hausel Sándor: A selyemhernyó-tenyésztés története Nógrád megyében 1765–1945

adták s vették termékét. Annyira, hogy I. József nemességgel is megadományozta (1708). Kezdeményezése nem múlt el nyomtalanul. Az ország déli részén zöldellő eperf ujkertek, egymásután épülő selyemfonodák jelezték e művelési ág elterjedését. Mindazonáltal a déli részektől

8 északabbra nem nyomult. Országos üggyé akkor vált, amikor a felvilágosult abszolutista állam benyomulva az élet minden területére pénzbevétele és a közjói ét emelése érdekében igen sok újítást megpróbált bevezetni. Lépéseket tettek a városi világítás, a pestisek, a szegényügy, az árvaügy, a tőzeg dolgában. A mezőgazdaságban ekkor kísérelik meg a fűzfatelepítést az Alföldön, mezőgazdasági társaságok létrehozását, a rizs, a kender, a bors. a gyapot, a festőnövények, a repce termesztését.

9 S ném utolsósorban az eperfa ültetését és a selyemhernyó tenyésztését, amelyet egyébként Mária Terézia szívügyének tekintett. Az utóbbi, mint belterjes állattenyésztés a jobbágyok idegenkedése, objektív körülmények (helyiség hiánya) és a helyi vezetés érdektelensége folytán kevés helyen járt sikerrel, így azután az eperfák hasznosítása sem sikerült. Az első rendelkezést 1765-ben bocsátotta ki a Helytartótanács. Ebben szólíttattak fel először a vármegyék arra, hogy szorgalmazzák ezen iparág elterjesztését. A rendelkezés szerint Mária Terézia ,,ex materna cura" szorgalmazta az ügyet, viszont kétségtelen, hogy az osztrák selyemipart akarta leginkább nyersanyaggal ellátni. Még ugyanazon évben az ügy fellendítése érdekében létrehozta az első selyemtenyésztési felügyelőséget. A megyei kezdetek Nógrád megyében az első, 1765-ös, majd az évente többször is érkező helytartótanácsi rendeleteknek csak lassan lett némi foganatjuk. Előbb nem több, mint az, hogy a furcsa rendeletet iktatták, tudomásul vették és közhírré tették (Az eperfát persze ismerték azelőtt is, de hogy bogarat legeltessenek rajta?) Az állandó sürgetés és az 1771-ben küldött részletes utasítás

10 hatására komolyabban hozzáláttak az eperfaültetés és a selyemhernyó-tenyésztés ügyéhez. A fent említett utasítás elrendelte, hogy a megyék házi kasszájukból kertet létesítsenek, ahol szakképzett embert kell alkalmazni, aki a maggyűjtéssel, csemeteneveléssel, azok szétosztásával, az ügy népszerűsítésével és oktatásával legyen megbízva. A vármegye mindezen ügyekkel Komjáthy Ábrahám táblabírósági esküdtet bízta meg. Hogy Komjáthy Ábrahám mennyit értett a nem kevés szakértelmet igénylő munkához ki nem deríthető. Az viszont, amivel az eperfakertész munkáját honorálták nem csekély összeg volt: ,, . . . ezen művelési ágban jártas ember kertészként 100 Ft fizetéssel vétessék fel."

11 Ekkora summával csak Ung megye honorálta eperf akertésze munkáját, a többi jóval kevesebbel.

12 Mindenekelőtt szükség volt egy epres kert kijelölésére. E célra Vadkert mezőváros szemeltetett ki (szóba jött Dejtár is). Mindazonáltal ezek a megtett kezdeti intézkedések az alábbi megnyilatkozások és vélemények fényében inkább csak a formális végrehajtását mutatják a központi rendelkezéseknek. A vármegyei jelentések borúlátóan ecsetelték a selyem hernyó-tenyésztés lehetőségeit. Mert ..." a falun egyébiránt ... az adózó nép házkörüli teendőinek szorgos gondjával van elfoglalva. Midőn a mezei munkák kezdetüket veszik a földműves egész családjával az élethez szükséges javak megszerzésével van elfoglalva: különösen aratás idején, amikor otthon senki sincs, mert heteken át a mezőn tartózkodnak."

13 21