Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)
Tanulmányok - Régészet - Feld István: Jelentés a salgói vár 1981–83. évi régészeti kutatásáról
tehető birtokmegosztásra utaló közvetett adatok csupán valószínűsítik azt, hogy építése az 1280-tól említett, 1325 előtt már meghalt Tarjáni Miklóshoz, illetve testvéréhez, az oklevelekben utoljára 1295-ben szereplő Simonhoz köthető. Azonban Miklós fiainak várépítóse, sőt egy jóval korábbi eredet sem zárható még ki, különös tekintettel arra, hogy a nemzetség rendkívül nagyszámú várat emeltetett. A pontosabb építési időpontot a várépítéskor az alapozások mellé került régészeti leletek határoznák meg. Azonban a feltárt, sárgásfehér anyagú, kézikorongon formált, bekarcolt csigavonallal díszített felületű, kettős tagolású peremmel rendelkező fazéktípus finomabb keltezése még nem megoldott. Ez a kerámiafajta a 13. század elejétől a 14. századig az egész Északkelet-Magyarországon — Budától Debrecenig — széles körben kedvelt volt, s valószínűleg a megszokott formákhoz szívósan ragaszkodó falusi háziiparosok műhelyeiben készült. 69 A legkorábbi vár a ránkmaradt maradványok vizsgálata alapján a meredek hegycsúcs legfelső, keskeny, lépcsős sziklatömbjén épült fel, s annak egész területét magába foglalta. A legmagasabb ponton emelkedő, egykor legalább kétemeletes, téglalap alaprajzú, 7,5x9,5 méteres külső méretű toronyból 70 és az ahhoz nyugat felől csatlakozó, nagyrészt alacsonyabban elhelyezkedő, nyújtott formájú, mintegy 7 x27 méteres kiterjedésű várrészből, egy nyitott udvarból állt. Az utóbbi északi oldala közepén — ott, ahol a sziklatömb teteje a legkönnyebben megközelíthető — nyílott a vár kapuja. Elszedett kőkerettel ellátott, kisméretű, a falba vágott egyszerű nyílás volt 71 , mely kívülről tekintve viszonylag magasan helyezkedett el. Bizonyára faszerkezetű feljáróval rendelkezett, felvonóhídra utaló egyértelmű nyomokat nem találtunk. Jelentős problémát jelent annak eldöntése, honnan nyílott a torony bejárata. Nyugati falának nagyméretű kiszakadásában a feltárás során földszinti nyílásra utaló semmilyen nyomot sem találtunk, a belső, erősen emelkedő, rendkívül egyenetlen sziklafelszín is inkább egy pince-jellegű szintre utalt e részen. Ezzel szemben a múltszázadi rajzok egyértelműen ajtót tüntetnek fel itt. Mivel azonban ez az azóta elpusztult bejárat egy késő-középkori áttörésből is származhat, feltételezzük, hogy a toronyba eredetileg csak az első emelet magasságában lehetett bejutni. Az itt kialakított előtérből érhették el azután a bizonyára teljesen nyílás nélküli földszintet és a felső szinteket. A toronnyal egyértelműen egybeépített, a rendelkezésre álló terephez tökéletesen alkalmazkodó, s így kissé ívesen hajló várfalakkal övezett udvarrész egy magasabb keleti és egy nagyobb, mintegy 3—4 méterrel mélyebben elhelyezkedő nyugati szakaszra tagolódott. Az esetleg itt állt korai — talán fából készült —• építmények vonatkozásában kutatásunk mindkét helyen negatív eredménnyel járt. Azaz, sehol sem bukkantunk elbontott építmények nyomaira, sőt megállapíthattuk, hogy a várfalak megépítése után építési törmelékkel, szeméttel, s főleg a szintkiegyenlítésre ide hordott agyaggal betöltött északi sziklaárkok és mélyedések felett humuszos réteg képződött. Ez arra utal, hogy a várnak ez a része hosszú ideig nyitott volt. Belőle s a magasabb déli sziklagerinc környékén megfigyelt, még bizonyára a várépítést megelőzően keletkezett hasonló rétegződésből még a 13. századra keltezett 72 , de esetleg tovább is élő festett asztali cserépedények töredékei és legkorábban a 15. századra helyezhető fazékdarabok egyaránt előkerültek. A járószint lényegében a feltöltésselfeltöltődéssel többé-kevésbé kiegyenlített természetes sziklafelszín volt. Bár a 13. századi földesúri váraink általános építészeti formája még kevéssé ismert és erősen vitatott 73 , valószínű, hogy a leírt salgói vár egy eléggé elterjedt, egyszerűbb típust képviselt, s messzemenően megfelelhetett a 13. század vége — a 14. 229
