Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Régészet - Feld István: Jelentés a salgói vár 1981–83. évi régészeti kutatásáról

kőkerettel rendelkezett, mely azonban később megrongálódott, vagy valamilyen átalakítás következtében feleslegessé vált. Az egykori keret fészkét ugyanis a feltáráskor kis homokkődarabokból, bazalttörmelékből készített falazat-sáv töltötte ki, mely azonban igen laza volt, s hamarosan ki is mozdult helyéről. Az ajtónyílás alsó, már az égett, pusztulási rétegből kibontott részének vizsgálata során megállapíthattuk, hogy a kőkeretet itt később egy ácstokos ajtó váltotta fel — ennek alsó, vízszintes elemét s a belecsapolt északi, függőleges rész csonkját elszenesedett állapotban meg is találtuk —, mely azonban nem a kihagyott fészekbe ült bele, hanem csak a kávák belső oldalához támaszkodott. Ezért volt szükséges a leírt falazat-sáv (33. kép). A 2. helyiségből nyugat felé, a 3. helyiségbe is nyílt ajtó — majdnem pontosan szemben az előbb ismertetett nyílással. Ennek csupán alsó része maradt ránk, két kőből álló küszöbével, s azt itt bizonyára végig funkcionáló, de ma már hiányzó kőkeret fészkeivel. Valószínű, hogy a nyílás környékéről előkerült egyszerűbb — homokkőből és világos bazalttufából faragott — kőhasábok egy része ehhez az ajtóhoz tartozott (34. kép). 20 X20 cm-es keretkövekkel számolva az ajtónyílás 100—110 cm széles lehetett. Már az l/D és 3. árkokban megfigyelhettük, hogy a helyiséget borító 100—140 cm vastag omlásréteg alsó részében rendkívül sok, kisméretű, lapos — 23 X 13,5—• 14 x2,5—3,5 cm-es — tégla található, mindkét lapos oldalán habarcsfoltokkal. E téglák szinte külön réteget alkottak az l/D árok középső szakaszán, az itt előkerült nagyméretű — ferde síkban záruló végénél tompaszögben törő —, ismeretlen funkciójú, talán konzolrészletként értelmezhető kőhasáb két oldalán (17/b kép). Majd a X. szelvény omlásrétegét bontva e részen azután jól megfigyelhettük, hogy e téglák több helyen még habarcskötésben voltak egymással (27. kép), azaz itt egy beszakadt téglaboltozat — esetleg csupán nagyméretű boltív — szétcsúszott maradványait találtuk meg. A helyiségben előkerült néhány 30x15x5—6 cm-es tégla bizonyára leszakadt nyílásáthidalásokból származik. Az itt is rendkívül egyenetlen felszínű, faszenes-agyagos, 30—60 cm között váltakozó vastagságú pusztulási-égési réteg egyértelmű belső rétegződése itt sem volt megfogható. Néhol már a felső, habarcsos rétegek között is találtunk faszenes, égett csíkokat, de mélyebben is előfordult habarcs, sőt tégla is. Általában a réteg felső, vastagabb részét alkotta az agyag — benne igen sok faszén, sőt nagyobb égett deszkák, felszínén 8—10 cm átmérőjű gerendadarabok is megfigyelhetők voltak —, mely a még teljesen képlékeny és a már paticcsá átégett állapot minden átmenetét és változatát mutatta. A még nyers, sárga agyag legtöbbször a felső részén fordult elő, de délkeleten nagyobb területen megtaláltuk mélyebben is. Az utóbbi helyen jelentős megfigyelést tettünk : a réteg itt egyik oldalán többé-kevésbé simított — még nedves, képlékeny — agyagtapasztás-darabokból állt, melyek másik oldala igen jól megőrizte azoknak a vastagabb és vékonyabb faágaknak a lenyomatát, melyek a vár pusztulása előtt valamilyen fonott „falat", építményt alkothattak. Részben ezek az elszenesedett ágmaradványok, továbbá nagyobb gerendatöredékek, másfél cm vastag deszkadarabok — gyakran jól kivehető derékszögű csatlakozásokkal — alkották a legtöbbször legalul húzódó vékonyabb, kifejezett faszénréteget. Rendkívül sok égett famaradványt figyelhettünk meg az l/D árok délkeleti részén előkerült, vastag vaslemezből hajlított „kengyel" környékén, mely feltevésünk szerint egy 20x40 cm keresztmetszetű fagerenda tartására szolgálhatott — derékszögű, hegyben végződő fülei mélyülhettek a falba. Az agyagos-faszenes rétegekből jelentős leletanyag — elsősorban megégett fémtárgyak, így nagyméretű, a leégett faszerkezetekből származtatható szegek, ajtó15 225