Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: Adatok egy urbanizálódó település „munkásjóléti intézményei” kialakulásához

Belbetegségek 1 szakorvos Gyermekbetegségek 1 sjzakorvos Idegbetegségek 2 szakorvos Elmebajok 2 szakorvos Sebészet 2 szakorvos Testegyenészet — Húgy és ivarszervi bántalmak — Szülészet és nőgyógyászat 1 szakorvos Szemészet 1 szakorvos Orr- és gégebajok — Fülbetegségek — Bőr- és bujabetegségek 3 szakorvos Fogászat 5 szakorvos Természetes gyógymódok — Röntgen és rádiumsugaras eljárások — Kórszöveti és kórvegyi vizsgálatok — A venereás betegségek gyógyításával foglalkozó orvosok a megyében csak Balassagyarmaton voltak 1927-ben, ahol az orvosok száma 3 volt.

44 1928-ban országos rendelet született az egészségvédő (nemibeteg-gondozó intézetek) felállítása tárgyában. Salgótarjánban a nemibeteg-gondozó létesítése komoly törekvéssé csak 1933-ban vált. Állami szubvenciót kértek az Országos Anti venereás Küzdelem Miniszteri Biztosától. Az OTT kifejezte elvi készségét az együttműködéshez, a vármegye 500 P. gyógyszer átalányt állapított meg a gondozó részére. A belügyminiszter június 19-i levelében a városi egészségvédő intézet (EVI) céljára 1933-ban államsegély címen 1200 Pengőt utalt ki, de az összeget csak a városi és törvényhatósági hozzájárulás megállapítása után lehetett csak felhasználni külön kérvény alapján. Az újonnan felépített egészségházban helyezték el a nemibeteg-gondozó intézetet, amely 1 váróból, 1 rendelőből és 1 önkezelőből állt. Berendezése csupán egy vizsgálóasztal, 2 fiókos gyógyszerszekrény és 2 műszerasztal volt. Műszerfelszerelése nem volt. A városnak nem jutott másra erejéből, ezért csak szobát, fíítést és takarítást adott. Betegforgalmáról kimutatás nem volt, mert a betegek csak a „szegényrendelésen" jelentkeztek. „Városomban sok a cigány, akiknek mindegyike luesszel fertőzött és a munkásságunk tekintélyes része is nemibetegségben szenved, valószínű, hogy a nemibeteg-gondozó forgalma felülmúlja a hasonló nagyságrendű városok nemibeteggondozóinak forgalmát" — írták a polgármesternek 1933. június 17-én, amikor a felszerelésre 2000 Pengő igényt jelentettek be. Évi szubvenciót 2000 P-ban határozták meg, ebből az orvos tiszteletdíja 80 P., segéderő 60 P. (adminisztrációs munkát is végezve) évi 320 P. pedig műszerpótlásra, eszközökre kellett volna. Salgótarjánban a nemibeteg-gondozó 1934. július 1-én kezdte meg hivatalosan működését. Létrehozásában a város, a Rima, az SKB Rt., és az OTI vett részt, s költségvetése egyelőre évi 3100 P. volt, mert az OTI hozzájárulása még hiányzott. A Gondozó Intézetek Országos Szervező Bizottsága 1935-ben 800 P.-t adott a felszerelés kiegészítésére. A titkos prostitúció megfékezése a rendőrség segítségével folyt, bár annak nagymérvű elterjedése és a titkos prostituáltak bámulatos védekezése az „assanálást" nem tette lehetővé teljes mértékben. A bányai és acélgyári társpénztár hieszes betegeit maga kezeltette, csak a gondozói munkát végezte az EVI. A kezelést igénylők fele 208