Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: Adatok egy urbanizálódó település „munkásjóléti intézményei” kialakulásához

megyéből. A XVIII—

XIX. sz. elejéig a durva rendszabályok ismét enyhültek, kipellengérezés, tüzes megbélyegzés már alig fordult elő. Bordélyházaknak a XVIII. sz. közepén hazánkban még nincs nyoma, de a kocsmárosok a forgalom növelése céljából már szerződtettek egy-két prostituáltat. Gondoskodtak a lányok gyakori cserélődéséről és mindent elkövettek, hogy alkalmazott nőik az üldöztetések elől mentve legyenek. A „kocsmai prostitúció" mint új szervezett forma létrejött. A XIX. sz. elején már az a felfogás terjedt el, hogy a prostitúcióra a férfiak nemi igényének levezetése érdekében szükség van, mert ezzel megkimélhetők a polgárasszonyok és lányok a férfiak zaklatásától. 1848-ban rendelték el először hazánkban, hogy a tisztiorvosok a prostituáltakat hetenként hatósági felügyelet mellett kötelesek megvizsgálni. Ez az intézkedés a reglementációs rendszer első primitív alapja hazánkban : az államhatalom engedélyt adott a prostitúció gyakorlására, de az engedélyes köteles volt magát alávetni bizonyos rendészeti intézkedéseknek. Az önkéntes jelentkezőket a rendőrség nyilvántartásba vette, részére a foglalkozás gyakorlására engedélyt adott (bejegyzett prostituáltak), az engedély nélküliekre (titkos prostituáltak) büntetést helyezett kilátásba.

17 A prostitúció jellegzetes intézményének a bordélyháznak feltűnése hazánkban a XIX. sz. utolsó évtizedeire tehető, a prostituáltakat szerződtető kocsmák, lebujok vedlettek át előbb titkos bordéllyá, később nyilvánosházzá és került kapujuk fölé a szalagos cégér, ami a nemrég még ismeretes vörös lámpának volt az elődje. A bordélyházban laktak, éltek a prostituáltak, teljes ellátást kaptak, amiért a keresetek egy meghatározott hányadát a bordélyt vezető gazdasszonynak be kellett szolgáltatniuk.

18 A főváros tanácsának figyelmét nem kerülte el a prostitúció kérdésének rendezetlen volta, s 1867. október 31-én szabályrendeletet fogadott el: „Szabályok a kéjelgés, bordélyházak és kéj hölgyekről" címmel. Ez a szabályzat volt a reglementáció teljes betetőzése.

19 A szabályrendelet 5 részből és 81 paragrafusból állt. Az I. rész „A bordélyházakról", II. rész „A kéj hölgyekről", a III. rész ,,A kerületi főorvosok és tiszti főorvos teendőiről", a IV. rész „A kapitányi hivatalok teendőiről" s az V. rész „A kerületi rendbiztosok teendőiről" szólt. Érdemes az első reglementációs rendeletünkből a legfontosabb paragrafusokat szószerint idézni, amely által a prostituáltak és a bordélyok ha nem is jogokat, de törvényes oltalmat nyertek : Bordélyházakat csak nő bírhat, oly nő, ki bűntényért soha fenyítve nem volt, 30 évet már meghaladott és megbízható azon tekintetben, hogy a rendet a házában fenn tudja és akarja tartani. Üzletét rendszerint csak olyan házban telepítheti meg, melyben a saját háztartásbeli egyéneken kívül más nem lakik. Egy bordélyházban tizenötnél több, ötnél kevesebb nő nem lehet. Tizenhét évesnél ifjabb hölgyet vagy türelmi bárca és orvosilag kiállított egészségi bizonyítvány nélkül bordélyházba felvenni senkit sem szabad. Tisztességes és jó életű nőt, olyat, ki a kéjhölgyek jegyzékében a kerületi kapitánynál beírva nincs, magához csábítani, vagy valaki számára megkeríteni, vagy 17 évnél fiatalabb gyermeket felfogadni, vagy türelmi engedély nélkül tartani bűntény és a bűnvádi bíró által szigorúan fenyíttetik.

20 1/1. 1/2. 1/6. 1/9. 1/22, 199