Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: Adatok egy urbanizálódó település „munkásjóléti intézményei” kialakulásához

X. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1984 TÖRTÉNELEM GESCHICHTE Adatok egy urbanizálódó település „munkásjóléti intézményei" kialakulásához Szvircsek Ferenc Salgótarján a múlt század közepén még Nógrád megye legszegényebb, legkisebb községei közé tartozott s fejlődését tisztán csak az itt felfedezett széntelepeknek köszönheti. A mai város akkor kezd kialakulni, amikor megtelepedik a még kicsiny faluban a bányavállalat őse. A szén volt tehát az a tényező, mely a. községben ipartelepek létesitését lehetővé tette, s így az egymás után letelepedő iparvállalatok azután néhány évtized alatt teljesen megváltoztatták a falu képét. A nagyipar fejlődésével nemcsak a faluképben történt alapvető átalakulás, hanem a lakosság összetételében is. A miilt század közepén még alig több mint 800 főt számláló nógrádi kis község, az iparfejlődés hatására a századfordulón közel 14 000 lakosával a megye legnépesebb települése lett. A lakosság majd 80%-a nagyüzemi munkás, bányász és iparban foglalkoztatott fizikai munkás volt. A nagyipar megjelenésével (vas- és fémgyártás, üveggyártás) kialakuló változás éreztette hatását a megye lakosságának összetételében, elsősorban a salgótarjáni bányavidéken. A település népessége a hatvanas évektől kezdve ugrásszerűen növekedett, ahogy a bányák és nyomukban létesülő ipari üzemek a munkát és megélhetést kereső embereknek munkát kínáltak. Salgótarján nemzetiségi képének alakulására is hatással volt az iparfejlődés. Az 1870-es években nem magyar anyanyelvű volt a község lakosainak 2/3-ad része, és csak az 1880-as években érte el az 56%-os arányt. A századforduló után meggyorsult a község magyarosodása, amit a 90% feletti érték is mutat. A község, mely oly keveset törődött a közoktatással, közművelődéssel, az egészségügyi és szociális intézmények létesítésével, mindenkor elsőrendű törekvésének tekintette a hatalmi szervek kiépítését, mely törekvésében az itt települt üzemek: a bányatársaságok, a vasgyár, üveggyár és tűzhelygyár vezetősége hathatós támogatást nyújtott. A csendőrség, majd a katonaság községbe való elhelyezése mellett, „bőkezűen nyitott tágra minden kaput", mely a munkásosztály morális lezüllesztésére irányult. Mindezzel kimondott céljuk volt, hogy gátat vessenek az egyre erősödő munkásmozgalomnak. Annak ellenére, hogy a bányák, üzemek részvényesei egyre nagyobb profitot biztosítottak maguknak, az osztalékok a századfordulón egyre nőttek, a nógrádi munkások életviszonyai nem javultak, sőt romlottak. Vonatkozik ez nemcsak a munkabérekre, hanem a lakáskörülményekre, a szociális közegészségügyi védelem teljes hiányára, politikai, gazdasági kiszolgáltatottságukra egyaránt. írásomban a múlt század végétől kezdve egyre inkább köztudottá váló három legismertebb társadalmi betegség: a tuberkolozis, a nemibetegség és az alkoholizmus 13 193