Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Újabb adatok a Kommunisták Magyarországi Pártja salgótarjáni szervezet megalakulásának körülményeihez (1918. december)

vétkezésképpen az első párttagok a szakszervezetek tisztségviselői, bizalmiak és főbizalmiak lettek. Ebből a közegből alakult meg a pártszervezet vezetősége, szakszervezeti bizalmiak és főbizalmiak kaptak szerepet a KMP vezetőségében. így szakszervezeti tisztségüket megtartva kettős feladatot vállaltak a politikai munkából: a párt politikájának terjesztése, megértetése agitációs és propaganda eszközökkel, valamint a szakszervezeti munka hagyományos végzése ugyanazon üzemi munkások körében. Üzemi pártszervezetek létrejöttéről nem beszélhetünk, a bizalmiak — egyben pártvezetőségi tagok — üzemi munkáját viszont nem vonhatjuk kétségbe. A KMP salgótarjáni szervezetének alakuló ülésén a Központi Bizottság két vezetője, Kun Béla ós Szaton Rezső vett részt. Az MSZDP országos szervétől senki nem volt jelen, pedig feltételezhető, hogy az új munkáspárt létrehozásának előkészületeiről tudtak. Távollétük megkönnyítette, hogy a baloldali érzelmű munkások Kun Béla személyes hatásának következtében döntésre vihették és vitték a párt megalakításának ügyét. Bár e nagyjelentőségű eseménysort követően hat héttel Salgótarján egyik szociáldemokrata vezetője az MSZDP rendkívüli pártgyűlésén azzal kezdte a felszólalását, hogy ,,A salgótarjáni munkásság üdvözletét hozta ós biztosítását, hogy állandóan a szociáldemokrata párt mellett állnak" — már csak propaganda szólam volt, nem fedte a valóságot. A KMP megalakulásának és térhódításának elhallgatása nem tette meg nem történtté a december 26-i nagyjelentőségű eseményt. — 1918. december 29-én a kommunista politika térhódítása érdekében népgyűlés megrendezésére került sor Salgótarjánban. A tömegeknek a KMP politikája mögé állítása, a politikai befolyás növelése érdekében Salgótarján és vidékének összmunkásságát szervezték e vasárnapi nagygyűlésre. A december 26-i események során a KMP bár szervezetileg is zászlót bontott, a szociáldemokrata párt még tartotta állásait a munkásság hagyományos szervezeteiben, a munkahelyeken ós lakóterületen egyaránt. Ez a népgyűlés tulajdonképpen azt szolgálta, hogy a munkások széles tömegeivel egyszerre, egyazon időben ismertessék meg a KMP célját, tudatosítsák a dolgozókban, hogy mit akarnak a kommunisták s ezáltal szélesebb tömegbázis alakuljon ki a kommunista párt körül. Ez a népgyűlés agitációs-propaganda célokat szolgált, a baloldali erők tömörítését a párt politikája mögé. — 1919. január 1-én volt a második, s eddigi kutatásaink alapján az utolsó nagygyűlés, mely az erőket polarizálta, illetve tömegeket hódított meg a KMP politikájának. Ezen a népgyűlésen az MSZDP országos vezetői ismételten megkísérelték a kommunista politika lejáratását (először a december 29-i népgyűlésen) azzal a váddal, hogy a kommunisták a munkásegység megbontására törekednek, a munkásságon belül viszályt, harcot eredményeznek tevékenységükkel. Kimondatlanul is a munkásokat akarták érzelmileg távol tartani a KMP-től. Pedig csupán arról volt szó, hogy a kommunista, politika mind szélesebb tömegekben talált visszhangra és bővült a kommunista politikával szimpatizálók tábora. Ez a népgyűlés hangulatában a legszemléletesebb összeütközése volt a két párt politikájának helyi viszonylatban. Az összecsapásból a kommunista politika került ki győztesen, mely a népgyűlésen résztvevő tömeg reagálásában és állásfoglalásában hitelesen kifejeződött. A két népgyűlés — 1918. december 29. és 1919. január 1. — tömegét, aktivitását és hatását tekintve fontos volt még az ingadozók, kételkedők meggyőzése szempontjából, de nagyhatású agitatív és propaganda eredményeikkel nem múlják fölül az 1918. december 26-i gyűléseket, melyek konkrétan és megmásíthatatlanul a Kommunisták Magyarországi Pártja salgótarjáni szervezetét hozták létre. 188