Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Majdán Béla: Az első világháborút lezáró nemzetközi békeszerződések tényleges hatása egy magyarországi határmenti megyeszékhely ipari életének alakulására

Bőr és bőrfeldolgozó-ipar cipész 7 (!) csizmadia 2 szíjgyártó 1 összesen: 10 iparengedély Fém és fémfeldolgozó-ipar rézműves 3 késes-köszörűs 1 ezüst- és aranyműves 1 Összesen: 5 iparengedély Az imént ismertetett adatok arról tanúskodnak, hogy a gazdasági világválság idejére — részben éppen a világválság, részben a trianoni békeszerződés okozta „kettős" hatás következtében — a balassagyarmati kisiparosság jelentős válságon ment keresztül. E válság — bár különböző mértékben, de — a helyi kisipar valamennyi ágát érintette. A korábbiakban már jeleztük, hogy a trianoni békeszerződést követően a helyi kisipar egyes ágai (mindenekelőtt az építőipar) azonnali jelentős veszteségeket szenvedett. Ezzel egyidőben azonban voltak az 1920-as években a helyi kisiparnak olyan ágai is, amelyek a megváltozott gazdasági körülmények ellenére is viszonylagos konjunktúrát még mindig fel tudtak mutatni. A helyi kisipar ilyen két ágazata volt a textil, ill. az élelmiszeripari kisipar. Mind az előbbi adatokból azonban kitűnik, a trianoni békeszerződést követő évtized végére, ill. az új évtized elejére, ez a két — viszonylagosan — konjunktúrát felmutatni tudó kisipari ágazat is a többi stagnáló, ill. visszaeső kisipari ágazatok szintjére zuhant vissza. Elmondható tehát, hogy a trianoni békeszerződést követő évtized végére, az új évtized elejére a balassagyarmati kisipar — egyes ágazatok átmeneti talpon maradásának megszűntével — minden ágazatban visszaesett, a kisipar jelentősége csökkent, a kisiparból élők helyzete számottevően romlott, a kisiparosság jelentős része a létfennmaradásért küzdött. A trianoni békeszerződést követő évtized végére, az új évtized elejére az iparból élő lakosság közül azonban a proletár elemek kerültek a legkétségbeejtőbb, legkilátástalanabb helyzetbe. A vasutasok megromlott helyzetéről már korábban említést tettünk. Ugyanakkor — a kisipari műhelyek ugyancsak nagyszámú bezárásával párhuzamosan — az önálló iparosok számától is nagyobb arányban utcára került a kisipari proletariátus jelentős része. Az iparból élők növekvő munkanélkülivé válásához hozzájárultak továbbá a trianoni békeszerződést követően létrejött helyi tőkés üzemek gondjai, nehézségei, számos üzem, ill. ipari vállalkozás csődje. Hiszen a Lőwy és Peri-féle konzervgyár már 1922-ben, a Rudnai-féle szeszgyár 1926-ban, a Cipész és Csizmadia Termelőszövetkezet és a „Munka" háziipari jellegű szövetkezet 1927-ben, a Bőrgyár Rt. 1930-ban, a Mezőgazdasági gépjavító műhely és Szerszámgépgyár Rt. 1933-ban, a Löffler és társai 1936-ban felszámolásra kerülnek. Mindez a helyi nagyipari proletariátus számára is természetesen a nélkülözést, a reményvesztettséget hozta magával, amiről akkor is külön szót kell ejtenünk, ha történetesen a korabeli vármegye székhelyén a nagyipari proletariátus létszáma viszonylag alacsony volt. * * * 166