Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)
Tanulmányok - Történelem - Majdán Béla: Az első világháborút lezáró nemzetközi békeszerződések tényleges hatása egy magyarországi határmenti megyeszékhely ipari életének alakulására
hogy a századforduló és az első világháború közötti időszakban, bizonyos mértékig megváltozott az igény e szakmák iránt, ugyanis a fellendült építkezések következtében az építőipari szakmák keresettek lettek. Különösen a kőműves szakmában nőtt meg a tanoncok száma, így például 1912-ben 39 kőműves tanulója volt az iskolának, míg az 1880-as években említést sem tesznek az ács és szobafestő szakmákról, addig az említett évben 5—5 tanulója volt ezeknek a szakmáknak is. 36 Itt találjuk szükségesnek nevszerint felsorolni az építkezési vállalkozókat is: Manossy Alajos, Mohácsy László, Hoffmann Hermann, Műnk (későbbiekben Magos) Dezső, Szeghő Lajos, Farkas Mihály, Kóhn Mór és Fiai, Elfer Mór, Fodor Sándor, Rosenzweig és Schmiedl, Banovszky János 37 . Építész végzettsége Hoffmann Hermannak, Műnk (Magos) Dezsőnek, Petro Károlynak, Szeghő Lajosnak, Szlancsók Imrének és Mohácsy Lászlónak 38 , építészmérnöki végzettsége pedig Baumann Miklósnak, Leeblich Jakabnak és Schenk Bélának volt. 39 — Ha mindezekhez hozzávesszük a két beton- és cementkészítő kisiparost, ill. kiskereskedőt Adamszky Józsefet és Schwarz Ignácot 40 , valamint a Karlik János által folytatott mészkereskedést 41 , előttünk áll a Balassagyarmaton építőiparral foglalkozók keresztmetszete. Korábban láttuk, a századfordulón-századelőn Balassagyarmat tőkés nagyüzemeinek sorában milyen helyet foglaltak el az építőipari tőkés üzemek, gyárak — a 3 gőztéglagyár, a 3 téglaégető és a cementgyár. De vajon milyen volt a helye az építőipari kisiparosságnak a városban élő nagylétszámú kisiparos rétegen belül ? Erről a balassagyarmati Altalános Ipartestület ,,a" (képesítéshez kötött iparok) lajstromának feltárása és elemzése után némi képet kaphatunk. — Itt szükséges megjegyezni, hogy az iparok lajstromozását az ipartestületek három csoportra bontva végezték el. Az ,,a" lajstromba a képesítéshez kötött iparok kerültek, melyek kézműves jellegű iparok vagy a munka természeténél fogva csak megfelelő szakképzés és hosszabb gyakorlás útján sajátíthatók el. A ,,b" lajstromba az engedélyhez kötött iparok bevezetésére került sor, melyeknek gyakorlására a közszempontból (pl. közbiztonság, közegészség, közerkölcs védelme stb.) csak külön feltótelek igazolása (megbízhatóság, esetleg biztosíték stb.) esetén adtak engedélyt. A „c" lajstromba a szabad iparok kerültek nyilvántartásba véve, melyek sem képesítéshez, sem engedélyhez kötve nem voltak, csak a nagykorúságot kellett igazolni. A Balassagyarmati Altalános Ipartestület ,,a" lajstromának tanúsága szerint az 1884. október 1. és az 1914. augusztus 1. közötti időszakban az alábbi, képesítéshez kötött iparengedélyek kiadására került sor. 42 (Az alábbi rendszerezés —• kisebb módosításokkal — a Magyarországi céhkataszter mintájára került elkészítésre. A magyarországi céhes kézműipar forrásanyagának katasztere 1. Budapest, 1975. 134—140. o.) 1884. augusztus 1—1914. augusztus 1. között kiadott iparengedélyek száma — az „a" lajstromban — összesen: 411. Ebből: Bőr- és bőrfeldolgozó ipar: csizmadia 68 cipész 61 szűcs 5 szíjgyártó 4 nyerges 2 magyar tímár 1 Összesen: 141 iparengedély 149
