Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Majdán Béla: Az első világháborút lezáró nemzetközi békeszerződések tényleges hatása egy magyarországi határmenti megyeszékhely ipari életének alakulására

X. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1984 TÖRTÉNELEM GESCHICHTE Az első világháborút lezáró nemzetközi békeszerződések tényleges hatása egy magyarországi határmenti megyeszékhely ipari életének alakulására Majdan Béla Bevezető a XIX. sz. végi—

XX. sz. eleji magyarországi tőkés iparfejlődés alapvonásairól A magyar tőkés iparfejlődés általános vonása, hogy az iparon belül a kézműipari kisüzem még a XIX. sz. utolsó harmadában is tartja túlsúlyát a tőkés nagyüzemi formával szemben. A magyar tőkés nagyipar kibontakozása az 1880-as években indult meg, de a mérleg nyelve csak a századfordulóra billent át a nagyipar javára. A magyar tőkés iparfejlődésről szólva elengedhetetlen néhány szóban megemlékezni az 1884. évi törvénycikkről, amely mintegy mederként körülhatárolta a magyarországi kapitalista iparfejlődés alapvető lehetőségeit. Az 1884. évi ipartörvény előtti években a kisipar egyre inkább a külföldi — főleg birodalmon belüli, ciszlajtáni — iparcikkek magyarországi javítójává süllyedt vissza. Fokozódott az elszegényedés és rohamossá vált a kisiparból való kiáramlás, részben „visszafelé" a mezőgazdaságba, részben „előre" a tőkés nagyipari proletariátus soraiba — továbbá a kivándorlók között is találhatunk elszegényedett kisiparos elemeket. — Ezzel párhuzamosan rohamosan előretört a tőkés nagyipar, a tőkecentralizáció és a tőkekoncentráció révén pedig a XIX. sz. végére létrejönnek az első magyar tőkés monopóliumok is. Mindez azonban úgy, hogy — a magyarországi tőkés iparfejlődés sajátságos, ellentmondásos vonásaként — az ipari keresők fele még mindig önálló iparos. Ezen ellentmondásos tőkés fejlődés során a nagyipari tőke előretörésével párhuzamosan fokozatosan nőtt a nagyszámú kisiparosság elégedetlensége. Többek között — számos más ok mellett — a kisiparosság nyomása miatt is ki kellett dolgozni azt az ipartörvényt, amely nemcsak a tőkés nagyipar, hanem a kisipar érdekeit is figyelembe veszi. Ezt a szerepet látta el az említett 1884. évi XVII. törvénycikk, amely végig kihatott a magyarországi kapitalizmus egész további korszakára. (Az 1922. évi ipartörvény is csak módosította ezen „alaptörvényt" — mintegy történelmileg visszafelé lépve, „céhszerűen" lépett fel a kontárokkal szemben, szigorúan a „képesítés alapján" állott — de az 1884. évi XVII. te. lényegét alapjaiban nem változtatta meg. — Gyökeres változásra már csak a felszabadulást követően került sor.) Az 1884. évi ipartörvényt találóan „sem nem hal sem nem hús ipartörvény"-nek is nevezték. Ebben a törvényben ugyanis a céhmaradványok és a szabadversenyes kapitalizmus elemei egymás mellett helyezkedtek el. Az 1884. évi ipartörvény ún. Ipartestületek létrehozását iktatta törvénybe, amelyek — ellentmondásos módon — 10 145