Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Művészsors a XIX. század végi Nógrád megyében (Kubányi Lajos)

ve a megrendelők általános igényeit s a kor gyakorlatát is. Másrészt azért is furcsa ez, mert Münchenben igen nagy súlyt fektettek az Akadémián a portréfestészet gyakorlására. Ránk maradt ekkori tanulmányai azt mutatják, hogy követni tudta ugyan a nagyokat, de eredetit ebben nem tudott felmutatni. Palóc madonnás, fiatal és idősebb nőket ábrázoló festményei igen halványak, a népviseleten kívül semmi nem mutatja, hogy a portré eredetije milyen életsorsot szimbolizál. Benkó Sisa Pistát ábrázoló képén nem tűnik fel az, hogy a portré alanya a megye utolsó betyárja volt, évtizedet ült börtönben, legendák övezték már életében alakját. (Gyakorlatilag bármelyik juhászember portréjának megfelelne.) Visszatérő alakja volt Madách Imre akiről három portrét is festett, de csak egy maradt meg. (Ez ma az alsósztregovai Madách-múzeumban látható.) Első Madách-képe 1888-ban készült. Ezt a helyi lap híradása szerint Pesten állította ki, és rögtön meg is vették. („Térdnagyságú volt") 1889-ben a Madách emlékbizottság megbízta őt két Madách-portré megfestésével is. Az egyiket a losonci gimnáziumba, a másikat a balassagyarmati polgári iskola dísztermébe rendelték. A helyi lapban szinte hétről hétre követték a képek alkotásának folyamatát, mígnem októberben hírül adták, hogy elkészültek az alkotások, a vármegyeházán be is mutatta őket a művész, s a két ugyancsak „térdnagyságú" arcképről ennyi volt a kritika a lap hasábjain: ,,az arcképek valósággal művészi kezekre vallanak s Kubányi úr ezen alkotásai által a művészek sorába lépett."

56 (Ezért is meglepő, vagy talán ki nem mondott elégedetlenség jele, hogy egy év múlva a vármegyeháza számára a már említett Roskovits Ignáctól rendeltek Madách képet.) A megmaradt egyetlen Madách portré feltehetően Losoncon volt. Megbízható hűségű alkotása Kubányinak, egy páratlan s a Madách ikonográfiában egyedülálló megoldással. Madách Imrének kard van a kezében! Ma már tudjuk ugyan, hogy Madách maga is aktívan részt vett az 1848-as eseményekben, de harcolni soha nem harcolt, a fegyver mindvégig idegen volt tőle. Maga a kompozíció hagyományos megoldású, mindazokkal a kiegészítő elemekkel — kéziratlapok, földgömb, könyvek —, amelyek sejtetni engedik, hogy alkotó zsenivel nézünk szemközt s hiányérzetünk is éppen ebből adódhat, hogy nem a belső izzás az ami elhitetné velünk Madách rendkívüliségét. Kubányinak egyedi megrendeléséről is tudunk. Pécsett többször is járt. A híradás szerint 1893-ban Troli Ferenc pécsi püspök hívta meg arcképe megfestésére, ésegyiittal Rózsa Bertalan tábornok portréját is el kell készítenie. A cikk szerint több hétig marad ott, mert több család is meg kívánta magát festetni vele.

57 Nincs tudomásunk ezeknek a képeknek a meglétéről, illetve hollétéről, de tény, hogy 1895-ben a pécsi városi tanács megbízásából Kossuth képet festett a városházának. A korabeli pécsi sajtó híradása szerint a kép ,,igen sikerültnek mondható" s a Pécsi Napló kritikusa azt írja, nem egyszerű reprodukálást hajtott végre a művész, „hanem életet vitt az arcra, könnyedébb állást adott az alaknak s színezésével annyira plasztikussá tette Kossuth alakját, hogy az majdnem kiemelkedik a keretből."

58 Kossuth Lajos arcképének megfestésére még egy ízben lehetősége adódott, de nem tudjuk, elkészültek-e valójában a képek. Balassagyarmat város 1903-ban elhatározta, hogy megfesteti gr. Széchenyi István, Kossuth Lajos és Deák Ferenc arcképét a városi tanácsterem részére. Krúdy Ferenc ajánlata 1160 koronáról szólt míg Kubányi Lajos 540 koronáért vállalkozott rá, hogy a három képet megfesti. A városi tanács határozata álapján megbízták Kubányit a képek elkészítésével.

59 122