Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Művészsors a XIX. század végi Nógrád megyében (Kubányi Lajos)

Életképei Kubányi Lajos festészetét időrendben tárgyalni nem tűnik célravezetőnek. Elsősorban azért, mert festészetének gyakorlatilag egyenes íve van. Különösen élesen elhatárolható periódusok nincsenek benne, csak egy időszakban kb. 1905-től kezdődően mutatkozik majd változás az addig megismert és vásárlói által kedvelt stílusban. Kubányi festészetét elsősorban témaválasztása tagolja igen jól érzékelhetően, s ez a témaválasztás festészetének erényeire és egyúttal korlátaira is jellemző. Ha festészetét taglaló statisztikát készítenénk, képeinek mintegy 60 százaléka az életképfestészet körébe sorolható. Ebben vegyesen szerepelnek a népéletet illetve az úri középosztály életét bemutató alkotások. Kubányi népi világot ábrázoló alkotásain a kezdetekben egy meglehetősen idealizált világ tűnik fel. Témaválasztásához igen gazdag hátteret talál szülőhelyén s annak környékén. (Ne feledj ük, hogy Mikszáth hallhatatlan palócai és tót atyafiai ugyanennek a tájnak a lakói. Lapaj és Filcsik, Bedé Anna és a bárányát sirató Baló Borcsa és társai itt laktak Szklabonya, Ebeck, Zsély, Kékkő, Kürtös, Esztergály, Szentpéter, Galábocs, Varbó falvaiban.) Ezek a képek kezdetben valamilyen jeles naphoz kötődnek, azon belül is leginkább a vásári képek a gyakoribbak : Vásári részlet Tugáron (1883), Bussai lókupec (1897), Dinnyeárusítás (1900), Vásárról hazatérő tótok (1905). Az 1898-ban festett Paprikaárus című képét a helyi hír szerint a gyarmati vásáron szerzett közvetlen élménye alapján alkotta.

40 De megközelítően ugyanilyen súllyal szerepelnek a lakodalmas képek is: A menyasszony altatása (1885), Zólyom megyei lakodalmas menet (1887), Lakodalmi menet Ludányban (1896). Ezek mellett olyan képei is ismertek ebben a témakörben, amelyek egyéb más módon kötődnek a falusi élethez, illetve szerepel rajtuk a falu. Ezek általában néprajzilag hiteles képek, de a művészi hatáson sokat ront illusztráció szintű felfogásuk. Ám — éppen a hitelességre való törekvésből adódóan—kezdetben egy-egy képén, majd a századforduló után egyre gyakrabban érzékelhető a látszat és a valóság ellentéte. A négyökrös szekér (1908) című képét — ezt két változatban is megfestette — a tornyosra rakott szénásszekéren elégedetten üldögélő férfi uralja. Ám a háttérben ott sorakoznak a falu félig földbe süppedt viskói is. Ugyanez az ellentét figyelhető meg az Elszabadultak a lovak (é. n.) című képén is, ahol éles és kiáltó ellentét van a szépen kiöltözött s egymással évődő legény és leány alakja, valamint a háttérben feltűnő falusi kép között. A Kovácsműhely előtt című képén a lovát patkoltató úri hölgy háta mögött a falusi kovácsműhely mintha a század elejéről maradt volna meg, rongyos tető, düledező falak — a hagyományos paraszti világ felbomlását sejtető őszinte ábrázolás ez. Az életképeken belül Kubányi a legtöbb alkotásán az úri osztály életéből választott témákat, lévén, hogy benne élt ebben a közegben, ehhez tudott a legtöbbet adni. Ezek is ,,jeles napok", csak éppen jeles mindennapok. Mert hiszen a névnapi felköszöntések, a vadászatok, a kikocsizások, a lovaglás még a gyanútlan nézelődőben azt a látszatot keltik, hogy itt minden remekül megy. Bizonyára a birtok nagy és jól jövedelmező, adósságok nem nyomják a tulajdonos vállát, nyugalom és békesség veszi őt körül minden vonatkozásban. Pedig valójában egészen más a helyzet: nemcsak, hogy a Gavallérok hamissága tűnt már el, de éppen a Balóthy dominium sorsa fenyegette végleg és visszavonhatatlanul a nógrádi nemeseket. „De szépek vagyunk" — sóhajthatott fel a ház asszonya amikor a megrendelt Kubányi kép megérkezett a kúriába. Noha azt kellett volna mondania, hogy ,,De szépek voltunk" — mert világuk eltűnőben volt, s Kubányi az s* 116