Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Művészsors a XIX. század végi Nógrád megyében (Kubányi Lajos)

Staáb Éva hegedűművész. Losoncon 1897-ben Dankó Pistának tapsolhattak a helybeliek, majd egy év múlva egy négytagú olasz énekegyüttes adta elő Lorenzo Perosi: Szent Lázár feltámadása című oratóriumát. Az énekesek indiszponáltsága, a zenekar elégtelensége (egy zongora volt mindössze!) miatt lesújtóan rossz volt az előadás. A közönség érdeklődése is igen csekélynek bizonyult, így az énekesek egy jelentős részt menetközben ki is hagytak a zeneműből. 1908-ban Fráter Lóránd szerepelt a megyeszékhelyen majd 1911-ben Meggyesy Jancsika és Zolika világhírű hat—hét éves csodagyerekek adtak hangversenyt cimbalmon és xilofonon Balassagyarmaton. Ez utóbbi műsor már átvezet bennünket a művelődési lehetőségek újabb területére, amelyet a cirkuszok, bűvésztársulatok jelentenek. Napirenden vannak a hirdetéseik, nincsen hónap, hogy fel ne tűnne egy-egy ilyen kisebb-nagyobb együttes a városokban igen kétes értékű és összetételű műsorral. Balassagyarmaton 1889-ben szerepelt a híres Moreili bűvésztársulat és a Dubszky féle cirkusz. Losoncon 1880-ban Kiss Adolf 18 tagii erőművészeti társulata lépett fel „eredeti repülő emberekkel". 1897-ben Boskó Józsefek ének, bűvészet, hasbeszélés programot hirdettek, s megjelent Winitzky Aloisia cirkusza is. Az előbb említett balsikerű olasz hangverseny után nem sokkal óriási sikerrel lépett fel a városban az angol csodatársulat, amelynek tagjai között volt hasbeszélő, bűvész, a „csontnélküli ember", valamint három idomított liba és egy papagáj. Nem volt kisebb a siker 1900-ban Baltazár mester műsorán sem, amikor a magyar csodabűvész, spiritiszta és hasbeszélő valósággal ámulatba ejtette a helybelieket. De megjelent már az új művészet is. 1898-ban kinetográfiai előadás volt Losoncon az új dolgoknak kijáró szerény figyelem mellett. Balassagyarmaton valamivel később, 1911-ben aratott nagy sikert a Hermann—féle Grand Bioscop, amely még sátorban adta elő szenzációs műsorát. A helyi kritikus igen elégedett volt: „képei tiszták, világosak, nem ugrálnak, s nem rontják a szemet. Előadásai mentesek minden pikantériától". Csak az a baj, hogy német feliratokat használ, fűzi hozzá. Ha a képzőművészeti élet alakulását vizsgáljuk, a jelzett időszakban akkor itt is néhány általánosan jellemző sajátosságot láthatunk. Először is azt, hogy a megyében nem volt képzőművészeti gyűjtemény illetve kiállítóhely. 1891-ben jött létre Nagy Iván kezdeményezésére a Nógrád Vármegyei Múzeum Balassagyarmaton, de ebben elsősorban történeti emlékeket gyűjtöttek. A századforduló táján kísérleteztek a losonci múzeum megalapításával, de ez sem készült többnek, mint históriai gyűjteménynek. Van arra adatunk, hogy Losoncon felmerült a gondolata egy szépművészeti gyűjtemény létrehozásának is, de ez valójában nem képtár, hanem a mai értelemben vett iparművészeti múzeum lett volna, ám ez is csak az ötlet szintjéig jutott el.

27 Mindezekből szinte értelemszerűen következik, hogy a megyében a képzőművészeti kiállítások rendszere csak nagyon későn alakult ki. Balassagyarmaton az első képzőművészeti kiállítást 1905 októberében rendezték. Sándor Mór helyi születésű művész jelölt állította ki képeit a város végén levő épületben, amelyet az útbiztosok tanfolyamára szoktak használni. (Ez máris jelzi a látogatottságot illetve egyáltalán a kiállítás fontosságának elismerését . . .) A fiatal művész szénrajzokat, olajfestményeket, akvarelleket állított ki, kritikusa szerint rajzai sikerültebbek voltak mint festményei. Néhány szénrajzának címe egyúttal elárulja iskolai hovatartozását is: „Az első modellülés, Bajor kofa, Egy arab, Búsuló olasz paraszt stb." Valóban a müncheni iskola tanítványa volt feltehetően annak minden sajátos jegyével alkotásain. 109