Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Művészsors a XIX. század végi Nógrád megyében (Kubányi Lajos)

településre, Balassagyarmatra és Losoncra koncentrálódik. Közülük is inkább a megyeszékhelyre mert mint említettük, ide járt be leginkább Kubányi, e város lapjában adták róla a legtöbb hírt, itt követték nagyobb figyelemmel pályájának alakulását. E kölcsönös vonzódás alapja talán az lehet, hogy Kubányi jobban kötődött a megyeszékhely dzsentroid hivatalnoki karához, a város közvetlen környékén lakó osztályos társaihoz. Nem szólva arról, hogy megrendelői is inkább erről a környékről kerültek ki mint sem a polgári szellemet inkább árasztó Losoncról, amelynek a figyelme jobban fordult a gyorsan fejlődő és kapitalizálódó főváros felé mint Balassagyarmatnak. (Amihez olyan objektív körülmények is hozzájárultak, hogy Losoncnak már 1871 óta volt vasúti összeköttetése a fővárossal, míg a megyeszékhelynek csak 1891-től.) A megyei művelődési szokások a múlt század nyolcvanas éveitől aránylag jól behatárolhatók, legalábbis vizsgálatunk körén azaz a „középosztály" lehetőségein és igényein belül. Működnek még a reformkorban szervezett kaszinók, de tevékenységük az eredeti célt már egyáltalán nem tükrözte. Helyükre a társasélet új színhelyei léptek, amit Mikszáth „közhelyeknek" nevezett s ábrázolt igen szemléletesen. Ezek a kávéházak és a fogadók Balassagyarmaton pl. a Zichy, a Balassa, a Deutsch említhető, de Losoncon is több volt belőlük. Itt játszottak a kor leghíresebb megyei cigányegyüttesei akikre tán a legbüszkébbek, voltak ebben az időben. Hírük külföldre is eljutott s hírük után ők maguk is világot jártak. Balassagyarmaton Dombi Rudi bandája volt a legfelkapottabb Losoncon Rácz Rudi majd ifjabb Rác Rudi és bandája volt a kedvenc. Természetesen itt még szólni lehetne az ezekben a városokban működő egyletekről, amelyeknek a száma légió, de legtöbb esetben tevékenységük csak formális, így a települések kulturális életére döntő befolyással nem voltak. Olvasni egyetlen közkönyvtár állt rendelkezésre a losonci, amely 1849-ben elpusztult ugyan de nemzeti adakozásból teljesen újjászerveződött. A kávéházakba, kaszinókba jártak a különféle megyei és országos lapok, amelyekből nyomon követhették a politika alakulását. Nógrádban is igen sok kérészéletű lap alakult meg amelyek általában kormánypártiak voltak. Nevezetesebb és hosszabb életű közülük a Nógrádi Lapok és Honti Hiradó (Balassagyarmat) Losoncz és Vidéke, a Losonczi Újság. Ezek szépirodalmi részében vagy a helyi szerzők „alkotásait" közölte, vagy ollózott anyaga volt (azaz másodközlés.) Nagy múltra tekintett vissza ezekben a városokban a színházi élet, természetesen a vidéki színvonalon. Kétféle módja volt ilyen jellegű élmények szerzésének. Az egyik — s ez volt a nagyobbik hányad — a helyi műkedvelők előadásai. Általában télen, karácsonykor, farsang idején szerveződtek ezek a helyi csoportok, zömmel fiatalokból álltak. Műsorukon kétféle színi alkotás szerepelt; operett vagy népszínmű. Losoncon sokat lépett fel a helyi önálló iparosok műkedvelő egyesülete, akik 1897-ben Rákosi Jenő Éjjel az erdőn című népszínművét mutatták be. Az iparos ifjak 1900ban Tóth Ede Falu rossza című népszínművét adták elő (nem volt idény hogy ne játszották volna) majd Kovács Béla Sebzett lelkek című népszínvűmét is bemutatták. Csak 1901-ben az alábbi műsort láthatták a losonciak. A városi műkedvelők (nem lehet tudni kik voltak a tagjai) bemutatták Bérezik Árpád: Közügyek с vígjátékát, és Thuránszky Károly: A felsültek című ugyancsak vidám darabját. A Petőfi asztaltársaság színrehozta Fogel Mátyás: Vallomás című népszínművét. A Rakottyai gyár iparosai „klasszikussal" jelentkeztek. Végig tapsolhatta a helybéli nagyérdemű Almási Tamás Cigány Panna című színművét. A már 106