Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)

Közlemények - Vonsik Ilona: Egy munkásdinasztia élete a XIX–XX. században

könyveket, elsősorban szépirodalmat. Elvétve vásárolt is egy-két könyvet. A családnak rádiója a felszabadulás előtt nem volt. Moziba csak nagy ritkán váltottak jegyet. Semmiféle sajtóterméket nem járattak, a világ, az ország és helyi eseményekről való tájékozódás a munkatársak, barátok útján valósult meg. Sándor tényleges katonai szolgálatot nem teljesített, s nem vonultatták be a második világháborúban sem. A háború alatt, míg a gyár termelt, ő is dolgozott. A gyár leszerelése, megbénítása után a finomcsiszoló főmester segítette anyagilag a családot. A felszabadulás után a gyárban szakmailag és politikailag elismert munkás lett. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Párt üzemi szervezetébe. Alapszervezeti titkárrá választották, tagja lett az üzemi pártválasztmánynak, egyben műhelytitkári szerepet is vállalt. Maximálisan bekapcsolódott a politikai életbe. A szakszervezetben bizalmi, majd műhelyelnök volt 18 éven keresztül. Szakszervezeti és párt tisztségviselői minőségében a különböző értekezleteken elsőként szólalt fel. Hozzászólásaiban a munkahelyi gazdasági ós politikai problémák foglalták el a központi helyet. 1952ben kérte, hogy ne legyen két politikai beosztása — pártnál és a szakszervezetnél — hogy az egy funkciónak még inkább megfeleljen, hiszen nincs politikai iskolai végzettsége. De hogy volt politikai érzéke és szervező képessége, azt bizonyítja az a kezdeményezése is, hogy a műhelybizottsági ülést vasárnap reggel 6—7 órára hívta össze, melyet rajta kívül a gyárban nem tudott megszervezni senki sem. A bizalmi értekezlet, vagy szakszervezeti taggyűlés este 6 órakor volt a három zöldkemencén, ahol ő volt a szakszervezeti műhelytitkár. A munkaidőn kívüli értekezletekről Sándor be is számolt az Üveggyár pártválasztmányának ülésén. ,,Vasárnap a zöldüzemben olyan értekezlet volt, ami még eddig nem volt üzemünkben, hogy összejött a pártszervezet, szakszervezet, üzemvezetőség vezetői és ott megbeszéltük az üzemen belül felmerülő problémákat. En ezt ajánlom minden üzemrészben."

29 Sándor és brigádja nem csak az üzemi politikai életben volt kezdeményező és járt élen. 1952-ben a gyár az első féléves tervét 117,5 százalékra teljesítette. Az eredményekben ,,döntő szerepük volt az olyan jól termelő brigádoknak, mint ... a zöld üzemben . . . Sándor brigádja", akik a termelésben és a munkafegyelemben élenjárnak.

30 Szorgalmas, lelkiismeretes, a dolgozók érdekeiért kiálló (melyben nagyon sokszor igaza volt) munkás és mozgalmi vezető volt. A nyilvánosság előtt hangoztatta, hogy „Bizony vannak elvtársak párttagok, akik csak félvállról veszik azt, hogy nekik élen kell járni minden téren." Épp az utóbbit tartotta ő kommunista magatartásnak.

31 Egyik nagyaktíva értekezleten javasolta, hogy ,,a műszakiak vegyék figyelembe egy-egy szakmunkás javaslatát is, akkor a munkafeltételek is jobban lesznek biztosítva. Mert minden dolgozónak érdeke az, hogy a tervet teljesítsük s nem azért jön be dolgozni, hogy munkafeltételek hiánya miatt órabérben dolgozzon."

32 A munkafeltételek biztosítását szorgalmazta az egyik pártbizottsági ülésen tett felszólalásában is, mely szerinte kihat az üzem politikai életére is. ,,Ha ez biztosítva lesz, akkor lesz pártoktatás, taggyűlés, termelési értekezlet, lesz minden, mert akkor lesz kedvük a dolgozóknak . . . Azon törekedjünk, hogy a dolgozóknak a jogos sérelmüket orvosoljuk és meglátjuk, akkor megjavul a pártélet üzemünkben."

33 A takarékosság, a minőség javítása, a technológiai fegyelem betartása több felszólalásában is elhangzott. „Beszélünk mindig a takarékosságról is, azonban takarékoskodni nem azokon a kesztyűkön kell, melyet a dolgozók használnak, mert sajnos nagyon rossz minőségűek. Itt kell azonban megmondani, amit mi gyártunk árút, az is sok esetben rossz minőségű, így gondolnunk kell arra, hogy az is milyen bosszúságot okozhat más üzemek dolgozóinak. így a minőség megjavítását is tartsuk szem előtt."

34 149