Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Politikai harcok Nógrád megyében Madách Imre részvételével 1846–48

rémhírek terjedtek el a katonaság bevetéséről.

19 Erről egyébként bent a teremben is heves szócsata folyt: ki merte és miért ezt az alkotmánysértő akciót kezdeményezni. Egyetlen egy ember volt a gyűlésen, aki pártérdek nélkül helyeselte a katonaság bevetését : MadácK Imre. Érdemes szó szerint idézni a Pesti Hírlapban meg jelent cikk ezen részletét: „mégis akadt, ki merte főisp. helyettes úr tettét védeni s habár kénytelen vagyok méltányolni ezen egyenes őszinte fellépését az említett szónoknak, úgy viszont mélyen fájlalom, hogy ezen szónok épen M. I. főbiztos volt, ki egyébként mindig ellenzéki, most azonban D. párthoz tartozván, védett olly valamit, mi a jelen esetben még akkor sem lett volna helyeselhető, ha azt világos végzés nem tiltja" — írja Sréter Horác. Nem szükséges Madáchot mentegetnünk, de feltehetően ő látta egyedül világosan, hogy a katonaság kivezénylése ezúttal nem politikai eszköz és beavatkozás volt, hanem reális, szükséges intézkedés.

20 A közgyűlésen kiderült az is, hogy a választási előcsatározások során két nemest agyonvertek Vükén és Berkipusztán, Frideczky pedig Nagyorosziban katonákat használt fel a korteskedésben. Végül jegyzőkönyvileg örökítették meg Kubinyi Ferenc eddigi érdemeit ami sovány vigasz lehetett csak számára. S még mindig nem volt vége az eseményeknek. A Jelenkor nógrádi tudósítója érezhetően fáradtan írja le, hogy végre csend van a megyében, megszűnt a hetek óta tartó feszültség: „Hosszú évek sorát értük Nógrádban, de illy ingerültségre, illy fonák eljárásokra, alacsony kortesmódra s a szó szoros értelmében nevezhető legalacsonyabb vesztegetésre nem emlékezünk" — írja.

21 Ezúttal azonban tévedett, legalábbis a nyugalmat illetően. — November 15. — a megyegyűlésen újra előkerült a választás, a Kubinyi párthívek még mindig árvalányhajjal jelentek meg, s az említett Frideczkyügyben hetes szócsaták zajlottak le. — Január 10 (m4r_1848 van!) a vármegyeházán tartott tánc vigalom után a Kubinyi-párthívek a Dessewffyékhez húzóknak macskazenét adtak, majd azokat a vármegyeházán levő szobáikban csaknem tettleg bántalmazták, ajtókat szakítottak be, törtek, zúztak. — Február 8. A Pesti Hírlap a már hónapok óta zajló sajtópolémiát is egy szerteágazó cikkel kívánta lezárni. Négy hónappal az események után összegzésének egyik mondata rámutat a legfontosabbra: „Nógrádban a követválasztás alkalmával-LV. és. j£-..pártban egyaránt személyes és nem elvi érd

ekek voltak túlnyomóak. S természetes, ha illy küzdelem csupán személyes vitákra nyújt alkalmat, mellyékből az ellenzék ügyére semmi haszon nem következik."

22 E lényegi megállapítás a későbbiekben majd igazolódik, bár az eddig történtekből mindenképpen elfogadható a lap összegzése. Károlyi János március elején lemond, helyette Kubinyi utazik fel Pozsonyba, az utolsó napokra. Az őt javaslók között CsesztvérT ott találjuk a korábbi választási ellenfeleket: Madách Imrét, Frideczky Lajost, Huszár Istvánt, Veres Pált, Fráter Pált.

23 Egyértelmű tehát, hogy a politikai csatározásoknak, amelyek során minden nemtelen eszközt bevetettek, alapvetően személyes indítékai voltak, politikailag csak meggyengítették az ellenzéket s gyűrűző botrányhullámai még az új országgyűlési választásokon is újabb viharokat kavartak. 61