Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)

Tanulmányok - Spáczay Hedvig: Madách Imre hadbírósági perének nyomában

b) A Cs. kir. kassai csendőrezred a Cs. kir. 7. nagyváradi csendőrezred parancsnokának, Nagyváradra. Kassa, 1852. október 28-án. Az iratot aláíró Gabbe alezredes közli, hogy „Madách Imre Csesztvéről és Hinkó János Losoncról kapcsolatban van a szervezés alatt álló népfelkelő bandával és főszerepet játszanak a népfelkelő banda szervezésében, valamint a már letartóztatott Stark Mihály is főszerepet játszik, akinél szabályos házkutatást rendeltek el." Hinkó Jánosnál házkutatást tartottak és a következőket kobozták el: egy szekrényből Kossuth-bankókat és a „Március Tizenötödiké"-nek 1849. április 11., 14. és 19. számait, valamint lefoglalták Klapka memoárjait 1850-ből és azonnal beszállították a Pozsonyi Haditörvényszékhez, a tulajdonossal együtt. Ezzel szemben Madáchnál, aki azzal gyanúsítható, hogy egy bizonyos Reitnernek —, valójában Rákóczynak — menedéket adott — nem tudtak házkutatást tartani, mert nevezett személy a Pozsonyi Hadbíróság kezében van.

111 Eddig a dokumentumok. Illetve ennyit vallanak az egykorú dokumentumok. Mi lehetett a valóság ? Egészen bizonyosat nem tudhatunk, még akkor sem tudnánk, ha az iratok valamelyikéből — maga Madách Imre szólalna meg. (Vagyis, ha meglennének a Madáchcsal felvett kihallgatási jegyzőkönyvek. (Ugyanis nem valószínű, hogy beismerő vallomást tett volna, miként azt a nem túlzottan művelt ember benyomását keltő és gyengejellemű Kapu András tette. Madáchnak tudnia kellett, hogy egy beismerő vallomással nemcsak önmagát, hanem társait, barátait is veszélybe sodorja.

112 Egy ami bizonyos: Madáchot nemcsak Rákóczy János elrejtésével, hanem gerilla csapatok szervezésével is vádolták. De ezt a két vádpontot sem lehet egymástól élesen elválasztani. A két ügy tulajdonképpen egy ügy volt, illetve egymással összefüggő, egymáshoz kapcsolódó láncszemek. Hogy volt-e valami alapja a gerilla-ügynek Madáchot illetően ? Az itt ismertetett iratok alapján, azt hiszem, tiszta lelkiismerettel válaszolhatunk igen-nel. Legalábbis ami a dolognak ezt a részét illeti, hogy Madách kapcsolatban állt azokkal az emberekkel, akik valóban főrészesei voltak a szervezkedésnek (az a megfogalmazás már a feljelentők és az osztrák rendőrhatóságok túlzásai közé tartozik, hogy „főszerepet játszik Madách Imre csesztvei földbirtokos"), tudott, tudnia kellett a szervezkedés céljáról, egy neki „kiosztott" feladatot (Rákóczy János bújtatását) saját kárára és veszélyére tisztességgel el is végzett. A következő láncszem a gerilla csapatok megszervezése és felfegyverzése lett volna, de ezt, mint tudjuk, egy véletlen folytán (amikor a vásárosokat fosztogató valódi rablók helyett a politikai konspirálókat fogták el) jóformán csírájában elfojtották. Az aktív „gerilla-sorozásban" nem valószínű, hogy Madách olyan nagyon tudott volna tevékenykedni, de a felfegyverzésben igen, ebbe minden valószínűség szerint bele is kapcsolódott volna. S ehhez meg is volt a lehetősége, amellyel bizonyára számolt is. Ugyanis a Madách-birtokon, Alsósztregován nagyobb mennyiségű lőfegyver volt elrejtve, két helyen is. Az egyikről dr. Szabó Béla tesz említést „Salgótarján a kapitalizmus uralkodóvá válásának időszakában (1848— 1919)" c. tanulmányában:

113 „A magyar uralom Nógrádban csak szeptember 29-én, több mint másfél hónappal a világosi fegyverletétel után ért véget. Községünk, Salgótarján vált a színterévé a Kemény Károly, Űjházy Lajos, Pokorny Lajos honvédtisztek vezetése alatt álló gerilla őrsereg feloszlatásának. Szeptember 29-én szomorú aktusra került sor a faluban. A környékről Salgótarjánba visszavonuló magyar katonai erők itt rakták le a fegyvert. Vezetőik parancsára a gerillák mint98