Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)

Tanulmányok - Kerényi Ferenc: Előszó

megtörni és azokat változatlan következetességgel, szigorú elvszerűséggel képviselte Balassagyarmat 1861. évi országgyűlési követeként, mint a határozati párt egyik nagyhatású személyisége. E kutatások fényében a Tragédia politikai mondanivalója is jobban megvilágosodott, a remekmű újabb jelentésréteggel gazdagodhatott. A megélénkült kutatások 1964 után is folytatódtak, de a szellemi fordulat után — megint csak szükségszerűen — az „aprómunkák" évei következtek. Ilyen értelemben 1973, Madách születésének 150. évfordulója egyértelműen „munkajubileumnak" számított. Az évforduló kiadványai — akár a budapesti egyetemi ülésszak nyomtatásban is megjelent anyagát tekintjük, akár a csak jókora késéssel kiadott Madách-tanulmányok с sokszerzős kötet dolgozatait vizsgáljuk — felemás képet tükröznek : régi és új keveredett bennük, a legfrissebb kutatások olykor még feldolgozatlan adatai váltakoztak megcáfolt, de szívósan továbbélő legendákkal, sőt újabb keletkezésű tévhitekkel. Bár nem kötődött semmiféle jubileumhoz, a Madách-kutatás nagy nyeresége lett az elmúlt évtizedben Mezei József egyéni hangú, gondolkodásra serkentő, impozáns ismeretanyaggal dolgozó eszme-monográfiája (1977). Madách Imre szűkebb hazája, Nógrád megye, jelesül a megye múzeumi szervezete kezdettől jelentékeny szerepet vállalt az új, korszerű Madách-kép tudományos kidolgozásában és népszerűsítésében. Munkatársai részt vettek a megyetörténet és a két városmonográfia anyaggyűjtésében és megírásában — több fontos, új adatot ezekben közöltek először. A megyei múzeumi szervezet adta ki 1964-ben Krizsán László dokumentum-válogatását a megyei levéltár anyagából ; a múzeumi évkönyvnek jubileumi száma készült 1973-ban, de évfordulóktól függetlenül is ismételten teret adtak forrásközléseknek és feldolgozó tanulmányoknak. Az 1964-ben megnyitott, 1969-ben kibővített és 1973-ban részlegesen felújított csesztvei emlékmúzeum, Magyarország egyetlen Madách-emlékhelye folyamatosan mutatta be a nagyközönség számára is (kb. 120 000 látogatónak) a kutatás legújabb eredményeit. A Nógrádban folytatott vagy itt publikált kutatások ugyanakkor némileg a tudományos élet, a közművelődés és az oktatás országos látókörén kívül maradtak, eredményeiket pl. hiába keressük mindmáig az új középiskolai tankönyvekben. A Madách-kutatás az 1980-as évekre megint új, minőségében magasabbrendű feladatok küszöbére érkezett. Eljött a tudományágak szűkebb határait átlépő, interdiszciplináris kutatások időszaka, amely már közvetlenül készíti elő a marxista Madách-kép nagy összefoglaló műveit, amilyen a Tragédia kritikai kiadása, egy tüzetes életrajz, egy napjainkig vezetett színháztörténeti áttekintés stb. A Nógrád megyei Múzeumigazgatóság — felismerve a tudománytörténeti helyzetet — ebben a szellemben kérte fel 1983-as évkönyvének szerzőit, Az ember tragédiája XII. színének Ádámjával szólva : Mi a tudvágyat szakhoz nem kötők, Atpillantását vágyjuk az egésznek. — Külön örömre szolgálhat, hogy többen most összegezték tanulmányukban több évtizedes kutatásaik eredményét. Zolnay László egész pályája során gyűjtötte a Madáchok eredetének és középkori történetének régészeti, művészettörténeti és okleveles adatait, amelyeket már korábbi műveinek utalásai előlegeztek számunkra. Staud Géza a színháztörténet ritkábban vizsgált részterületéről, a szcenikából vette a Tragédia színpadi históriájának egyik fontos fejezetéhez az anyagot; bizonyítva, hogy a színpadi keret, a díszlet és a jelmez a művelődés szélesebb horizontjára is kitekintést ad. Spáczay Hedvig hazai levéltárakban kutatott Madách elveszett (vagy megsemmi6