Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)
Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Politikai harcok Nógrád megyében Madách Imre részvételével 1846–48
kerületben sem. Horv áth Edmund ot elsősorban előítéletek szításával vádolták, később ehhez a vesztegetés vádja is csatlakozott. A szécsényi kerületben is a vártnál nagyobb mozgolódás támadt. Pedig itt indult P ulszky Fer en c, az „új földesúr ". Pulszky sem ismeretlen Nógrádban. Igaz, csak két éve költözött ide, de híre megelőzte. A fiatal, ambiciózus politikus-tudós, már ekkor az Akadémia levelező tagja, nagy európai utazásokat tett műgyűjtő nagybátyja, Fejérváry Gábor jóvoltából, széles körű művészeti ismeretekkel rendelkezett. Ellenzékinek számított, rendszeresen publikált az országos sajtóban, de kissé ingatag jellemnek tartották. Egyszer már volt diétái követ (1839—1840), s most erősen kardoskodott megválasztatása mellett. A szécsényi kerületben a választási agitáció igen bonyolultnak tűnik, ha a rendelkezésünkre álló forrásokat nézzük. (Furcsa módon Pulszky emlékirataiban bővebben nem is szól róla!) Kétségtelen, hogy Pulszky volt az első számú jelölt. Állítólag még az ominózus 1847-es választásokon megígérték neki, hogy a legközelebbi országgyűlésen ő lesz egyik követe a megyének. Ezért volt hát a megütközés, hogy mégis két ellenjelölt támadt Básthy Miklós és Kacskovics Károly személyében. A támadást egy ismeretlen levelező indította a Márczius Tizenötödikében. Vitriolos stílusban gúnyolódott: „Százat egyre szerkesztő, hogy ön nem fogja eltalálni soha, ki akarna e tájról követ lenni. Ugyan gondolja meg csak ! Pulszky, a drágalátos Pulszky! A magyar politicai mező e legszerényebb uraga." Ugyanígy folytatja mindvégig: Pulszky akar követ lenni, de mások nem akarják. Erre jött valaki Bécsből, aki minden áron (értsd a pénz nem számít) követet akar csinálni Pulszkyból. Már a megyerieknek fát ígértek a voksokért, szécsényiek megkapják a szőlődézsmát stb. ígérgetésből akadt bőven. A hasonló stílusú válasz nem késett sokáig. A „Szőke legény" aláírású szerző visszaadja a rágalmakat: szerinte Kacskovics pártja járja a vidéket, gyűjti és pénzeli a voksokat, hitegeti a. választókat. A vita tovább folytatódott. Kiderül — az ellenfelek állítása szerint —, hogy a bécsi ember, a szőke legény nem más, mint Szontagh Pál, aki a korteskedés miatt tért haza Bécsből. Megjelenik a falvakban Jankovich László főszolgabíró társaságában, s azt agitálják: ne hallgassanak a papokra, ezek csak a lelki világot irányíthatják, a politikát nem. (Az előzmény az volt ugyanis, hogy a papok a szószékről hirdették: Kacskovicsra szavazzanak, ne Pulszkyra, mert,az utóbbi lutheránus.) Később, a választások után maguk a szécsényi kerület katolikus lelkészei is cikket jelentettek meg a Budapesti Híradóban, erősen támadva Szontaghot és a választási manővereket. 37 Hasonlóan nagy vihar volt várható a fiileki kerületben, ahol csak egy jelölt volt ugyan, de őt_J Repe tzky Ferencnek hívták. (Ma még nem áll előttünk tisztán személye.) 38 Ekkor rendkívül élesen támadták. Nemcsak az 1847-es szereplése miatt, de korábbi politikai magatartását is szemére vetették: elvtelen, mindig a saját érdekeit nézte, a Szegénylegényeket csak a saját előbbrejutasára használta fel, bírálta az adminisztrátort, de elfogadta kezéből a pénztárnoki hivatalt, Kubinyit az ő segítségével buktatták ki a múlt választásokon stb. Mindezek alapján is megítélhetjük: nem volt könnyű dolga a választás vezetőjének a fiileki kerületben. A választási bi. zottmány elnöke itt Madách Imre lett. Madáchot ebben az alkalmi tisztségben látván mindenképpen tovább kell fejlesztenünk a politikai cselekvéséről vallott nézeteinket. ,Mint főbiztos, végig dolgozott ugyan a forradalom idején, de ezzel az új feladattal egyértelműen-felkészültségét, rá67
