Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)
Közlemények - Praznovszky Mihály: Adalékok a múlt század első felének nógrádi történetéhez (forrásközlés)
(ma kollégium) „néhány házzal odébb volt". 1909-ig állt, akkor építették az új katholikus elemi iskolát, amely ma is áll a Szabó Lőrinc utcában. A másik épület a Városháza. Felépítésének egyetlen oka volt, ami mindig riogatta ekkor a helybelieket : a vörös kakas, tűzvész. A város hosszú évtizedek óta viaskodott már ezzel a veszedelemmel, de kevés sikerrel. A zsúptetős vályogházak, a keskeny, zsúfolt utcák szinte segítették a kipattanó szikrák okozta lángok elharapódzását. A tűz elleni védelem majdhogynem csak ebből a rendeletből állt: „minden gazda hordót vízzel és létrát maga házánál tartson. Az utcán, udvarokon pipázókra vigyázni kell, azokat a bíráknak, vagy vármegyéhez adják fel." 9 1800 augusztus 5-én csaknem az egész város leégett, később is szinte minden évben tucatnyi épület vált a lángok martalékává. 1815 március 4-én a város testülete kétségbeesve állapította meg: „Balassagyarmat városunk a szerencsétlen tűz végett oly gyakorta veszedelembe vagyon, hogy majd minden esztendőben és azt ugyan néha több ízben a lakosokat rész szerént félelembe és ijetségbe, részt szerént pedig olly szegénységbe és nyomorúságba hozza, hogy koldulás által magokat fel segíteni kéntel ení tétnek." 10 Ha nehezen is, de összegyűjtötték a pénzt egy új „8 akós vizipuskára" azaz fecskendőre, amellyel úgy vélték eleget tudnak tenni a tűzvédelemnek. Később egy önkéntes „túzőrségi társulat" is alakult, amely fizette a tűzoltókat. 11 Végső soron azonban ez sem segített túl sokat. 1832-ben pl. Blathy Daniel házánál ütött ki tűz „az úr fösvénysége miatt", lévén, hogy a kéményen lévő repedést nem csináltatta meg hosszú évek óta. Mit ért akkor a város jó szándéka ? 12 Az 1840-es évek elején szinte minden évben volt tűz, néha 30—40 ház is leégett. 1843 augusztus 10-én este fél 10-kor az Óváros utcában kigyulladt Fábry János háza. Ekkor 37 épület égett le, közöttük a városháza és a parókia is. (A templom teteje is lángra kapott s csak néhány önfeláldozó lakos jóvoltából menekült meg.) 13 A gond ugyanaz volt mint a Nemzeti Iskola építésénél. Nem volt pénz az új épületre. Ezt viszont már nem lehetett társadalmi összefogásból előteremteni, ezt a városnak magának kellett biztosítania. S ez nem volt egyszerű dolog. Olyannyira nem, hogy Heér György főbírónak s a tanácsnak támadásokat kellett kiállnia. Egyesek féltek, hogy a városháza építése újabb adóterhet jelent a polgároknak. Végül is sikerült meggyőzni a többséget s az építés megkezdődhetett. Kezdetben Kasselik Ferenc „pesti építőmestert" kívánták megbízni az új épület tervezésével és felhúzásával, de feltehetően a támadások miatt két helyi iparosra, Entz Mátyás kőművesre és Alk Ádám ácsra bízták az építést. (Az üszkös falak bontásakor derült ki a beépített téglák alapján, hogy a korábbi városháza 1738-ban épült.) Dévény István jegyző, amikor 1843 december 21-én ünnepélyes külsőségek között sor került az alapkőletételre, beszédet is mondott. Ebben, amellett, hogy bírálta a gáncsoskodókat, elmondta az építés szándékát is: „ . . .boldog az olly ember, aki nevezetességet hagyhat maga után, de nem tsak vélem, hanem meg vagyok győzletve abban, hogy a késő korban is, midőn már mi elmúlunk, utódaink tsudálni fogják azt, hogy ezen házat egyedül az Istenben való bizodalom, fáradhatatlan szorgalom, igazlelkűség és az Elöljáróság tetleges segedelme építhette." 14 1844. november 30-ra az emeletes új Városháza már állt. Ezen a napon nagy ceremóniával felszentelték szobáról szobára járva. Utána ünnepi beszédek következtek s a városi testület birtokba vette az épületet. Az első tanácsülést 1844 december 14-én tartották benne. 15 187
