Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)

Tanulmányok - Taxner-Tóth Ernő. A Mózes dráma színpadi élete

IX. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1983 A Mózes dráma színpadi élete Taxner-Tóth Ernő I. Az ifjú — tizennégy éves — Madách Imre azokban a napokban érkezett Pestre tanulmányai folytatása végett, „amikor — írja Bárányi Imre — a nemzeti romantika másik nagy fóruma (az Athenaeum mellett — TTE) a Pesti Magyar Színház (1840-től Nemzeti Szmház) megnyitja kapuit (1837. augusztus 22.). A Nemzeti Színház és az Athenaeum nemcsak az irodalom és a kultúra nagy vívmánya, jelentőségük túllép a művészetek mesgyéin: nemzeti-társadalmi ügy."

1 A fiatal Madách eszmevilágának első marxista kutatója azonban lényegében csak az Athenaeum hatásával foglalkozott, a diákfiú és a színház kapcsolatára mindössze egy megjegyzés erejéig tért vissza: „A színházba járástól — inkább csak egészségi okokból és nyilván csak átmenetileg — még el lehetett tiltani, de máskülönben kivonja magát az anya diktálta életprogram parancsa alól, minden bizonnyal annál a szuverenitásnál fogva, mely írói pályáját mindvégig döntőleg vezeti ; különösen a válságos pillanatokban." Amikor az ifjú Madách Imre az 1837/38-as tanév kezdete előtt Pestre érkezett, a legrégebben fennálló magyar folyóirat, az erősen hanyatló Tudományos Gyűjtemény harmadik évtizedébe lépett. A magyar nyelvű sajtó egyáltalában nem volt újdonság annyira nem, hogy a Madách gyerekek már a sztregovai kúriában „lapszerkesztésről" álmodoztak, sőt meg is csinálták a maguk kéziratos folyóiratát, a "Literatúrai Kevercs"-et.

3 Annál nagyobb izgalmat váltott ki az újonnan épült Pesti Magyar Színház megnyitása, ami egyszerre jelentette a nemzeti összefogásban rejlő erő kifejezését, a Német Színházzal — és ezzel a német szellem túlzott befolyásával — szembeni kihívást, valamint egy fontos, új szórakozási és művelődési központ létrejöttét — a magyar szellem kibontakozásának, megújulásának a szolgálatában. Ezt a gondolatot szólaltatta meg Vörösmartynak a nyitó előadásra írott példázatdarabja, az Árpád ébredése is. Hamarosan színre került Csató Pál Fiatal házasok (eredetileg: Megházasodtam) című színjátéka, s ezzel egy magyar tárgyú, magyar szellemű, magyar szerzőjű vígjáték nyitott — Kisfaludy Károly korábbi példáját követve — a Vörösmarty művében jelzettnél szélesebb utat a műfaj hazai művelőinek. Ennek ellenére az első évek műsorában a német és francia romantika — gyakran bizony nagyra nem értékelhető — „mesterei" vitték a vezető szerepet. A sok előadott rossz darab (és rossz fordítás) mentségére számos érvet lehet fölsorakoztatni, amelyek közül itt csak egyet emelek ki: az igazgató Bajza József és a társulat vezető színészei egyaránt igyekeztek olyan darabokat találni, amelyekkel magukhoz köthetik a közönséget hatásos színpadi jelenetek eljátszásával is. Madách fennmaradt — főleg édesanyjának és Lónyay Menyhért barátjának írott — leveleiből nem derül ki, hogy mikor és mit látott a Pesti Magyar Színház121