Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)

Tanulmányok - Spáczay Hedvig: Madách Imre hadbírósági perének nyomában

9. T. i. Madách a szabadságharc alatt Nógrád megyében katonai főbiztos volt. Kinevezése még 1840-ra nyúlik vissza, amikor ennek a tisztségnek „szalmakomiszár" volt a tréfás elnevezése. Ezt részint lekicsinyelve, részint sajnálkozva (hogy betegsége miatt csak erre futotta az erejéből) szokták emlegetni. Krizsán László — a Nógrád megyei levéltárban felkutatott iratok alapján — rámutatott arra, hogy a korábbi időszaktól eltérően mit jelentett ez a tisztség 1848/49-ben, egy forradalmi helyzetben. Mindemellett Madách a fegyveres harcban is részt kívánt venni, amikoris az általa felfegyverzett nógrádi nemzetőrséggel hadbavonulni ajánlotta magát. Szándéka csupán azért nem valósulhatott meg, mert a katonai helyzet úgy alakult, hogy várakozási állományba helyezték a nógrádi nemzetőrséget. (Ld. erről bővebben : Krizsán László : Dokumentumok Madách Imre élettörténetéhez ... 4. old. s a következő oldalakat.) 10. Rákóczy Jánost, Kossuth volt titkárát 1851-ben halálra ítélte az osztrák katonai törvényszék a szabadságharc alatti szereplése miatt. Mivel sikerült elbujdosnia, az ítéletet nem tudták végrehajtani. Madách elrejtette, de besúgás következtében az osztrákok nyomára akadtak. Elfogni mégsem tudták, mert sikerült idejében elmenekülnie. 1852 augusztusában Rákóczy János helyett Madáchot és egykori nevelőjét, majd birtokainak tiszttartóját: Bory Istvánt tartóztatták le. — Figyelemre méltó az a körülmény, hogy Rákóczy János — felesége, Ruttkay Terézia révén — rokonságban állott Kossuth Lajossal, Madách Imre pdeig a Ruttkay családdal volt távoli atyafiságban. 11. NEMESKÜRTY ISTVÁN: Parázs a hamu alatt. Világostól Solferinóig. Magvető Könyvkiadó Bp. (1981.), 19—20. old. 12. Falk Miksa és Kecskeméthy Aurél elkobzott levelezése. Kiadja Angyal Dávid. Bp. 1925. 132. old. Idézi Szabad György: Az önkényuralom kora (1849—1867.) Magyarország története 6/1. Főszerk.: Kovács Endre, szerk. Katus László. Bp. 1979. Akadémiai Kiadó, 502. old. 13. Ld. erről bővebben: Lukács Lajos: Magyar függetlenségi és alkotmányos mozgalmak 1849—1867. „Művelt Nép" Tudományos és Ismeretterjesztő Kiadó Budapest, 1955.13. old. s a következő oldalakon. Úgyszintén hű képet ad a szabadságharc végnapjairól és az azt követő megtorlásról: Küzdelem, bukás, megtorlás. Emlékiratok, naplók az 1848—49-es forradalom és szabadságharc végnapjairól I—

II. kötet. A kötet anyagát felkutatta, válogatta, szerkesztette, az előszót, a bevezetőket és a jegyzeteket írta Tóth Gyula. Szépirodalmi Könyvkiadó Bp., 1978. (Idézek Tóth Gyula előszavából: „Már Komárom eleste előtt megkezdődött a tömeges megtorlás, a katonai diktatúra. A megtorlásnak közel 120, ítélet alapján kivégzett, felakasztott vagy agyonlőtt vértanúja volt, mintegy 1200-an kerültek itteni vagy külföldi börtönökbe, ismeretlen számú katona és polgári lakos fogságba. Legalább 40—50 000 honvédet és tisztet vittek kényszersorozással idegen földre." — 11. old.) 14. SZABAD GYÖRGY: Az önkényuralom kora . .. 508. old. 15. SZABAD GYÖRGY: i. m. 508. old. 16. Pozsonyi es. kir. katonai kerületi parancsnokság (röv. MDC.) 17. „Madách Emerich und Alex waren in Pesth (Verheimlichung des Rákóczy)" Szükségesnek látom itt azt is megemlíteni, nincs tudomásom arról, hogy Madách Imre közeli rokonságában lett volna akár Elek, akár Sándor nevű személy. Az is bizonytalan, hogy Elek, avagy Sándor személynevet jelent ez esetben az Alex, ugyanis Alexandert (Sándort) is szokták Alexnek rövidíteni. Ilyenkor — a helyesírási szabályok szerint — pontot illik tenni a végére, de ezt gyakran mellőzik. Ebben a mutatókönyvben is van rá példa, nevezetesen Rákóczy Sándor esetében, akit több ízben is Alexnek írnak, a rövidítésre utaló pont nélkül, viszont róla, a Hadtörténelmi Levéltárban őrzött rendőri megfigyelő-lap alapján pontosan megállapítható, hogy Sándor volt. Éppen ebből kiindulva kezdetben arra is gondoltam, hogy esetleg Rákóczy Alex (Alexander) helyett írtak véletlenül Madách Alexet, hiszen ez is érthető lett volna, lévén Rákóczy Jánosnak ilyen nevű rokona (szécsényi bíró volt), aki tudott is Rákóczy János Madáchnál való rejtőzködéséről. Az iratokból, illetve a mutatókönyvből viszont határozottan kitűnik, hogy Madách Alex — akár mint Sándor, akár mint Elek — létező személy volt. Ugyanis róla a már idézett adaton kívül u. azon mutatókönyvben, ugyancsak az M-betűnél ez a bejegyzés olvasható: „Madács Alex bei Losoncz, verdächtig dem Rebellenflüchtl(in/g/e) Rákóczy Unterstand gegeben zu haben." (Madách Elek — Sándor Losonczról, azzal gyanúsítva, hogy a rebellis szökevény Rákóczynak menedéket adott.") 18. „Madách Emerich, als theilnehmer einer Guerilla Räuberbande" 19. Hadtörténelmi Levéltár (a továbbiakban HL.). MDC. Pressburg 1852.: 701., 776., 795., 797., 814., de amint hamarosan kiderült, ezek az iratok nincsenek meg. 20. U. ott, 1852.: 770. Sajnos, ez az irat sincs meg. 21. Az ezzel kapcsolatos iratok jelzete: 852. (év), 776., 795., 804., 814. Sajnos, ezek sincsenek meg. 22. „Haussuchung bei Madách und Hinko wegen Verbindung mit Räubern." Az erre vonatkozó iratok jelzete: 852(év), 795., 804. Nincsenek meg. 23. Az irat jelzete 852. (év), 795., de nincs meg. 24. Jelzete: 852. (év), 795. Nincs meg. 25. így pl. a HL. K. k. Kriegsgericht zu Pest, Register 1852.-nél két ízben is szerepel Madách neve, az elsőnél: „Madács (sic! — S. H.)... in causa Rákóczy", a másodiknál: „Madasch (sic! — S. H.) Emerich Gutbesitzer." Mindkét esetben a 2/30 alapszám van feltüntetve. Az iktatószám egyiknél № 539., a másiknál № 2498. Sajnos, az iratok nincsenek meg. 26. A Hadtörténelmi Levéltár Bécsi Kirendeltsége kérésemre folytatott is ez irányú kutatásokat, de magát a Madách104