Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Közlemények - Rejtő István: Mikszáth Kálmán és Selmecbánya

JEGYZETEK 1. Mikszáth Kálmán rimaszombati éveiről ld. REJTŐ ISTVÁN: Mikszáth Kálmán, a rimaszombati diák Bp., 1959. 107 1. 2. Mikszáth Kálmán összes Művei (továbbiakban: Krk) 28. köt. 21—44. 1., BISZTRAY GYULA jegyzetei a 230—254. lapokon olvasható. 3. Krk 32. köt. 7—37. 1., BISZTRAY GYULA jegyzetei a 229—243. lapokon. 4. Krk 63. köt. 103—107. 1., BISZTRAY GYULA jegyzetei a 337—341. lapokon. 5. Az elbeszélés a Krk előkészületben lévő 38. kötetében jelenik meg. 6. Krk 5. kötet 67—129. 1. 7. „Mikszáth Kálmán" Bp., 1910. 39—48. 1. 8. I. h. 43. 1. 9. I. h. 39. 1. 10. I. h. 39. 1. 11. I. h. 40. 1. 12. I. h. 43—44. 1. 13. Krk 28. köt. 221—227. 1. és BISZTRAY GYULA jegyzetei a 334—338. lapokon. 14. VARDAI BÉLA: I. h. 44—45. 1. 15. I. h. 45—46. 1. 16. GYÖNGYÖSY LÁSZLÓ: „Mikszáth Kálmán" Bp., 1911. 30. 1. 17. I. h. 31. 1. 18. BREZNYIK JÁNOS: I. m. 462. 1. 19. BREZNYIK JÁNOS: I. m. 456. 1. 20. BREZNYIK JÁNOS : I. m. 450—451 1. 21. BREZNYIK JÁNOS: I. m. 473. 1. 22 A Selmecbányái ág. hitv. ev. kerületi lyceum története, összeállították és 1889—1896. évig kiegészítették HLAVATSEK ANDRÁS és KIRÁLY ERNŐ. Selmecbánya, 1896" 23. HLAVATSEK ANDRÁS — KIRÁLY ERNŐ: I. m. 121-122. 1. 24. Erre utal VÁRDAI utalása is, amelyről a tanulmány elején szóltunk. 25. VARDAI BÉLA: I. m. 39. 1. 26. Ld. előbb PESTHY ISTVÁN leírását. 27. Ld. különösen Pesthy adatát a 348. lapon. 28. A szövegeket ld. e cikk 347—349. lapján. 29. VÁRDAI BÉLA: I. m. 46. 1., GYÖNGYÖSY LÁSZLÓ: I. m. 31. 1. 30 A kérdés megnyugtató eldöntését még az a tény is bonyolítja, hogy maga Mikszáth Kálmán is megemlítette Brozik Titusz nevét az önképzőkörből való kizárása okaként. Ez az írása 1910 májusából az írói jubileumát követő napokból, közvetlenül hirtelen betegsége és váratlan halála előtti időből származik. A jubileumi köszöntő levelekre váalsszolgatva külön megköszönte Selmecbányái volt önképzőkörének üdvözletét (ezt a levelet csak íogalmazványban tudta már elkészíteni, lemásolására és elküldésére nem adatott már neki idő), ezzel egyidőben levélformában akarta megköszönni a kapott irodalmi útravalót a már több mint húsz éve halott Scholcz Vilmosnak, az önképzőkör hajdani vezetőjének is. Ez az írás is csak a fogalmazványig jutott el, még ebben a formában sem tudta befejezni. Ezeket a sorokat Mikszáth Kálmán utolsó kézírásaként tartjuk számon. E töredékben olvashatók a következők: Tudja-e, mikor álltunk ott utoljára egymással szemtől-szembe? — 1866-ban. [Egyszer] Ëgy Brozik Titusz nevű társunk csinos munkát olvasott fel. önnek sehogy se fért a fejébe, hogy azt ő írta volna. — Elkezdte inquirálni, s kisült, hogy a munkát én írtam Broziknak. ön erre kegyetlenül megdorgált engem s jegyzőkönyvi megrovásra ítélt, de kikötötte, hogy a Brozik neve ne említtessék, nehogy az enyimmel [említve] szerepelve, egykor [ez a nev] ez tisztesség számba menjen, ön még [megdorgálni] ütni is úgy tudott, kedves Scholcz tanár úr, hogy az [embert] nem fájt, ellenkezőleg gyönyörűséget okozott —" — A levéltöredék itt megszakadt. (Megjelent Krk 26. köt. 132. 1.) Ma már nem tudjuk bizonyítani, de minden valószínűség szerint maga Mikszáth Kálmán is hozzájárult ezzel az utolsó írásával a Várdai által megfogalmazott önképzőköri eltávolítás-variáció verifikálásához A vallomás különben csak az író halála után látott napvilágot. Először Sebők Zsigmond közölte a Budapesti Hírlap 1912. évi 28. számában, majd Oravecz Ödön „Mikszáth Kálmán Selmecbányái diákévei" с rövid tanulmányában. (Csengery János Emlékkönyv. Szeged, 1926 53—57 1) Mindkét közlés Mikszáth általunk idézett szövegének következő mondatana] ért véget:',, .. .s kisült, hogy a munkát én írtam Broziknak." A teljes szöveget először a Krk jelzett kötete tette közé. 354