Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: Üveghuták, üveggyárak Nógrád megyében

nerátoros gázkemencés gyáraknál, mert a mesterek a segédeket és inasokat nemcsak fizették, hanem élelmezték is. A tűzifa hiányában a Kossuch cég, a 75 éve fennálló gyárat kénytelen volt „beszüntetni" 1895-ben.

142 Ez tehát azt jelenti, hogy Látkán már az 1820-as években is volt üveghuta. Erire azonban más forrás nem utal, sőt térképen is csak a II. katonai felmérés (1840—1855) lapjain találkozunk nevével. (Coll. XXXIV. Sect. 40. Látka-Látka Glashütte.) A látkai üveggyár táblaüveg készítésére volt berendezve, régi rendszerű tüzeléses üzem. Általában jellemző rája az, hogy mint jelentéktelen telep csak részben volt üzemben, a hozzátartozó erdőből a fa erősen fogyóban volt, és így a gyár most már rövid időn belül teljesen megszűnik.

143 MÁLNAPATAK — SZAMOTERCS Kuchinka István Károly örököseinek gyárát 1852-ben alapították. 1873-ban Kuchinka István és fia gyáraként szerepelt, mint egy kemencés huta, készített krétaüveget, a csiszolóműhelye építés alatt állt. (1894-es kamarai jelentés szerint alapjait 1820-ban rakták le.)

144 A gyárat 1886-ban Kuchinka István, Géza nevű fia alakította át modern Siebert-féle regeneratív fűtésűre. Adókedvezményt is ezért 1887—1895-ig kapott. A gyár tulajdonjoga Kuchinka István és Géza gyermekei között oszlott meg. Az átalakításkor 160 munkást foglalkoztató gyárról a megyei sajtó így írt: „Ezen üveggyár, mind azon attribútumnak birtokában van, melyek egy nagy szabású gyár prosperátiójához megkívántatnak . .. közel szomszédságában van a striket híréből sem ismerő málnapataki munkás nép, az Ipoly folyó természeti ereje, mely a nagyszerű csiszoló műhelyekben a gépek mozgatására felhasználtatik, közel van hozzá a losonczi vasút állomás, s az állomásig most készülőben lévő viczinális út, majd jó megyei út és kitűnő állami út. . ,"

145 A gyártelep az Ipoly folyó balpartján épült, és a környező erdőségek tűzifáját használta fel, ezért a huta mellett épült a fatelep is. A kezdeti kézifűrészelést a vizierővel hajtott fűrészelés váltotta fel. A gyárnak kevés épített lakóháza volt kezdetben, ezért a faluban évi 10 Ft-ért házat bérelt a munkásoknak. A gyári lakások vagy ,,barák"-ok fagerendából épültek. A telep felső részén álltak a lakóépületek, a középső részén a huta, a gyáros háza, iroda, csiszolóműhely, gépház. A telep alsó részén volt az iskola. A telepi munkásoknak lehetőségük volt gyártól kapott legelőn tehéntartásra. A falu — Málnapatak — lakossága a gyárnál fuvarosként is megélhetést talált. A falusi kovács szintén a gyárnak dolgozott. A gyártelep alsó részén állt a törőmalom, a kvarcitok őrlésére szolgáló épület. A malom molnára egyben a gyár ácsmestere is volt, ő készítette az üvegáruk csomagolására szolgáló faládákat. A gyárban dolgozó nők az üvegek csomagolását — kötözését végezték. Ebbe a munkába már a kisebb gyerekek is besegítettek. Egyébként már 12 éves korban bekerülhettek a gyárba, mint behordó gyerekek. (A gyári irodán nem kellett bejelenteni őket, mert az üvegfúvó mester dolga volt a felvétel és egyben a fizetés is.) A gyerekekre egy műszakra a 19. század végén 30 krajcárt fizettek. A műszak hossza Málnapatakon 15 órát jelentett, ezután jött az olvasztási idő, 87