Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Salgótarján várossá nyilvánításának 60. évfordulója alkalmából rendezett konferencián elhangzott előadások - Molnár Pál: Salgótarján társadalmi viszonyainak fejlődése 1945–1980 között

VIII. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MUZEUMOK ÉVKÖNYVE 1982. Salgótarján társadalmi viszonyainak fejlődése 1945 és 1980 között Molnár Pál Salgótarján várossá nyilvánítására ugyan 1922-ben sor került, de az ellenforradalmi-fasiszta rendszer nemzetgazdaságában számottevő szerepet betöltő vidéki ipari központ a városias fejlettségnek csupán néhány tényezőjével rendelkezett. Ezek sorában az ipari háttér, azaz a Salgótarjáni Kőszénbánya öt termelőüzeme, a Rimamurány Salgótarjáni Vasmű Rt salgótarjáni acélgyára, a Budapest-Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntő Rt, a Salgótarjáni Üveggyár Rt és néhány hitelintézet volt jelentős. A közlekedés, hírközlés, az egészségügyi és szociális ellátottság, valamint a művelődési viszonyok fejletlenek voltak. A kisipar és kiskereskedelem, valamint a vendéglátóipar nem volt számottevő. Fenti gazdasági viszonyok határozták meg alapvetően a város társadalmának összetételét, foglalkoztatási struktúráját. Az 1941-es népszámlálás adatai szerint a város összlakossága 33.035 volt. Az összlakosságból 15.390 fő volt az eltartott, 9.146 rendelkezett munkaviszonnyal, kapott nyugdíjat, illetve rendszeres kereseti lehetőséggel rendelkezett. A 206 egyéb foglalkozású mellett 78 tőkepénzest tartottak nyilván. A vasiparban 4.712, a fémiparban 340, a bányászatban 1.036, a villamosiparban 344, a szolgáltatóiparban 212, a közlekedésben 26, míg a magánkiskereskedelemben 550-en dolgoztak. Viszonylag alacsony volt a szellemi dolgozók, s köztük is az értelmiségiek száma. Hozzávetőleges adatok szerint az értelmiségiek összlétszáma nem érte el a 200 főt. A felszabadulás Salgótarján gazdasági és társadalmi életében is gyökeres változást hozott. Az újjáépítést követően, — a proletárdiktatúra győzelme után az első hároméves terv eredményeire alapozva — megkezdődött a szocialista ipar létrehozása. Az első ötéves terv során tovább erősödött a város ipari jellege. A hagyományos nagyüzemeket bővítették, korszerűsítették, új gyártmányokat honosítottak meg, megkezdték az üzemek rekonstrukcióját. A szénbányászatot viszont a hatvanas évek közepétől fokozatosan visszafejlesztették. Jelenleg a városban nincs, üzemképes bánya. Az iparosítás mellett — főleg a hatvanas évek közepétől — felgyorsult az urbanizációs folyamat. Ugyanerre az időszakra tehető a közlekedés és híirközlés rohamos fejlődése. Kiépült a kereskedelmi és vendéglátóipari hálózat. Megkezdődött és ígéretes utat tett meg a megyeszékhely kurtúrközponttá való fejlesztése. A társadalmi szerkezet változásában jelentős — de az előző tényezőknél valamivel kisebb mértékű hatást gyako363