Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Salgótarján várossá nyilvánításának 60. évfordulója alkalmából rendezett konferencián elhangzott előadások - Sára János: A város gazdasági életének alakulása 1944-től 1980-ig

gyárban az elmúlt évek termelési és gazdálkodási problémái után megindult egy stabilizálódási folyamat. Az elmúlt évtizedben nagyarányú rekonstrukció ment végbe a Salgótarjáni Bányagépgyárban is. Termékei rendkívüli mértékben keresettek a szénfelhasználás iránti növekvő igények kielégítése miatt. Az ötvenes évek elején a városiasodás felgyorsulásával egyidőben kezdődött meg a szocialista kereskedelem kialakítása után a helyiipar megteremtése, döntően a lakossági szolgáltatások biztosítása szempontjából. A jelentős fejlődés ellenére egészen a 60-as évek végéig a város kereskedelmi ellátottsága, a szolgáltatások nagyságrendje és színvonala — a múlt rendszerbeli mondhatni teljes hiány miatt — nem érte el a hasonló városok fejlettségét. Ezért a városfejlesztésben kiemelt helyet kapott e két terület is az elmúlt 10 évben. 1970 és 1980 között a boltok és gyógyszertárak összes alapterülete 16 500 m

2ről, 28 600 m

2-re nőtt. Az egy évi bolti eladási forgalom 700 millió forintról 2,2 milliárd forintra emelkedett. A vendéglátóhelyek befogadóképességének jelentős bővülését mutatja, hogy 13 000 m

2-ről 18 500 m

2-re nőtt az alapterületük. Eladási forgalmuk 1980-ban 218 millió forint volt, az 1970 évi 130 millió forinttal szemben. A szolgáltatások területén új szervek sokasága létesült, megerősödtek a szolgáltató vállalatok és szövetkezetek. Ma a város kereskedelmi és szolgáltatási ellátottsága meghaladja a legjobban ellátott hasonló nagyságrendű városok színvonalát. A helyi személyszállításban is átlagon felüli a város ellátottsága. Mindehhez hozzájárult az a nagymérvű fejlődés, mely a mai VOLÁN 2. sz. Vállalat őseként 1953-ban megalakult Salgótarjáni Autóközlekedési Vállalat útját jellemezte. A vállalat létszáma 1980-ban elérte a 2500 főt az 1954 évi 500 fővel szemben. Az eltelt 27 év alatt az eszközparkot négyszeresére, a személyszállítási teljesítményeket hétszeresére, az áruszállítást 28-szorosára növelte. A város építőipari szervezetei alapvetően minden időszakban eleget tettek a városépítésből adódó feladatoknak. Üzemeink, intézményeink, lakásaink, a bennünket körülvevő építészeti kultúra fényes bizonyítéka ennek. Az elmúlt tíz évben jelentős technikai megújulásnak voltunk tanúi, új technológiák sokasága honosodott meg. Az utolsó néhány év alatt gazdaságilag is megerősödtek vállalataink, szövetkezeteink. S nemcsak városunkat, megyénket építik, részt vesznek az ország más vidékeinek építésében és ma már exportfeladatokat is vállalnak. A felszabadulást követő időkben — a gazdasági élet fellendülésével szinte azonos időben jelentkezett az igazi várossá válás egyik leglényegesebb feladata az itt élők lakáshelyzetének koncepcionális megoldása. Már az első három éves terv is meghirdetett lakásépítési programot, aminek végrehajtása eredményeként már 1947-ben új lakásba költözhetett 14 család. Az ötvenes évek elején a város lakásépítkezései döntően a bányák, az ipari nagyüzemek dolgozóinak biztosították közvetlenül a jobb életkörülményeket. Százas nagyságrendben építtetett lakásokat a Szénbányászati Tröszt, az Acélárugyár, az Öblösüveggyár. Ezek az építkezések tervszerű, korszerű, telepszerű és viszonylag magasabb komfortfokozatú lakásokat magában foglaló építkezéseket jelentettek. A felszabadulástól 1956-ig állami, vállalati és részben magánerőből 1100 lakás épült fel. Jelentősen javítva a város dolgozóinak szociális helyzetét. Eközben vita folyt a városfejlesztés fő irányairól, a város jövőjéről. Dönteni kellett, hogy a város építése a város szélén lévő szabad területeken, vagy a városközpont rekonstrukciójával folytatódjon. Elvben az utóbbi még361