Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Salgótarján várossá nyilvánításának 60. évfordulója alkalmából rendezett konferencián elhangzott előadások - Sára János: A város gazdasági életének alakulása 1944-től 1980-ig

A II, világháború pusztításai, az erőszakos kiürítés 1938-ase árfolyamon több mint 5 millió pengő kárt okozott a részvénytársaságnak. A bányászok elsők között voltak, akiknek termelő munkája révén a felszabadulást követően megindulhatott az élet a gyárakban, a városban. Az államosítás, a szocialista teremlési viszonyok kialakítása a bányákban példamutató harook révén és gyors ütmben már 1946. január elejére megtörtént. A munkásoknak az állami tulajdonhoz való új viszonyának kialakulásában fényes bizonyítékokat szolgálnak az 1946 évi széncsata eredményei. A Magyar Kommunista Párt 1946 szeptemberében megtartott III. kongresszusán elfogadott első hároméves terv időszakában városunkban a legszámottevőbb fejlesztésre is a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság keretében került sor. A proletárdiktatúra megteremtésével megindult a szocialista iparosítás. A népgazdaság nagymérvű fejlesztése megnövelte az igényeket a nógrádi széntermeléssel szemben is. A kitermelés fokozatosan a délebbi területekre irányult, egy sor új akna megnyitásával, ennek ellenére az ötvenes évek elején — a város fejlődése továbbra is nagymértékben a szénbányászat kiteljesedésének volt köszönhető. Az 1956 utáni konszolidáció újból felfokozta a népgazdaság energiaszükségletét. Igen kedvező volt ebben az időszakban, hogy a bányák technikai, műszaki megerősítése mellett a termelés emberi tényezői is előtérbe kerültek. Az anyagi, erkölcsi megbecsülés terén, ez a legnehezebb emberi munka talán a legmagasabb rangot éppen ezekben az években kapta meg. 1964-re a Nógrádi Szénbányászati Tröszt elérte az 1945 utáni termelésének és létszámának legmagasabb szintjét. A megye ipari keresőinek ekkor több mint 41%-a dolgozott a szénbánya vállalatoknál és összesen 3,8 millió tonna szenet termeltek ki. Ez az ország széntermelésének több mint 7%-át adta. Ugyanakkor egy várható nagy fordulatot jelzett, hogy az önköltségszint 35%-kal haladta meg a bevételeket, miközben a világpiacon a szénen kívüli energiahordozók ára igen kedvezően alakult, Nógrád megye párt, állami vezető szervei, a szénbányák vállalat példamutatóan eleget tettek a magas előállítási költségekkel dolgozó szénbányászat visszaszorítását, a gazdaságos energiastruktúra kialakítását megfogalmazó gazdaságpolitikai koncepciónak. Az elvégzett feladat nagyságára utal, hogy 1965 és 1975 között 28 aknából 24-et számoltak fel, ez idő alatt 13 800 főről 6500 főre csökkent a szénbányászatban foglalkoztatottak száma. Salgótarjántól elszakadt a bányászkodás, hiszen a működő négy mélyakna és a külszíni fejtések Nagybátony, Mátranovák térségében maradtak meg. A város azonban ma is érzékeli e nagymúltú és megszületését biztosító ipar lüktetését. S örülünk annak, hogy főleg az V. ötéves tervben biztató perspektíva kezdődött a nógrádi széntermelésben. Mi is úgy látjuk, hogy szakmai vétséget követ el, aki megkérdőjelezi az itteni szénbányászat jövőjét. A jövőbe tekintve úgy látszik, hogy a város és a környező települések nem eltávolodnak, hanem közelednek egymáshoz, S ilyen szempontból egy kicsit ma is magunkénak érezzük a városi élet megteremtőjének, a szénbányászatban dolgozó ember sorsát. A szocialista gazdaságpolitika bátorsága és rugalmassága a helyi szénbányászat sorainak átrendezésével egy sor számunkra felbecsülhetetlen hatással és eredménnyel is együtt járt. A megye, s ezen belül Salgótarján ipari fejlődésében 1965-től egy új szakaszt nyitott meg: az ipar ágazati 358