Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Közlemények - Rejtő István: Mikszáth Kálmán és Selmecbánya

epistolához közelít és sikerült is némileg, amennyiben didaktikus eszmékkel szépen telve van, csak dalszerű külalakjában tért el az epistolától'. Egy másik költeményét ,Az öreg nemes' címűt »eszméjének szépsége miatt, habár a kidolgozás gyengébb is' érdemkönyvbe vették: ,Az én Gyuri bácsim' с humoreszkjével pedig az egész kört felvidámítá. ,Dicséretet érdemel a szerző műve miatt. Érdemkönyvbe Írandó.' A ,Petőfi sírja' és ,Otthon' című költeményeiről azt mondja a jegyzőkönyv: „az elsőben mind az eszme, mind a kivitel megfelel céljának s a miű ezen fényoldala könnyen felejteti el velünk azon csekély hibát, amely imitt-amott az ütem dallamossága hiányában áll. A második mű tökéletesen sikerült, mert az események benne lélektanilag és természethíven vannak ecsetelve. Mindkettő egyhangúlag arra ítéltetik, hogy az érdemkönyv lapjain foglalja el méltó helyét'. Ezen kívül megjelent néhány elbeszélése az ifjúság által szerkesztett ,Korány'-ban is. Többször fellépett szavalni is és a jegyzőkönyv erről is dicsérőleg nyilatkozik. Megemlíthetjük még az ő ,Gyula vezér' с balladája nyerte meg a díjat, melyet a kör első alkalommal tűzött ki avégből, hogy tagjait annál nagyobb munkásságra ösztönözze. A kör tagjai tisztelték, becsülték fényes tehetségéért, s működéséről a kör alelnöke is dicsérőleg nyilatkozott: 'ha Mikszáth így fog fejlődni, kitűnő beszélyíró lesz belőle'. A kör tagjai között eltöltött idő rá nézve minden bizonnyal csak jótékony hatással volt, s a kis társaság is örökké büszke lesz arra, hogy tagjai között láthatta."

23 A fenti egykorú művekből vett idézetek arról tanúskodnak, hogy több homályos pont lelhető fel Mikszáth Selmecbányái diákéveiben, önképzőkötri szereplésében és ami a lényeges, az eltelt évszázad során nem kerültek elő az önképzőkörben bemutatott írások szövegei. Ennek a homálynak és a lappangó kéziratok helyzetének feltárása reményében e tanulmány szerzője 1976-ban a helyszínen próbálta meg a kérdésekre a választ megkapni. Előzetesen a hazai tudományos könyvtárakban megkísérelte felkutatni a selmeci líceum évenként megjelentetett „Értesítés"-ét, hogy ebből szerezze meg a legszükségesebb adatokat. A felkeresett könyvtárak közül az OSZK aprónyomtatványtárában sikerült megtalálnia a selmeci líceum ,,Értesítés"-eit. Megvoltak az 1863-as év előttiek, kézbe vehette az 1683/64-es, és az 1865/66-os évről szóló beszámolót, csupán egy hiányzott: az 1864/65-ös tanévről kiadott „Értesítés". A kutatás szempontjából ez a hiány azért jelentős, mert az 1863/64-es tanévben írónk neve „Mixáth" névváltozatban a VII. osztályos növendékek között szerepel, míg az 1865/66-os ,,Értesítés"-ben ugyancsak „Mixáth" alakban a VIII. osztályos növendékek között. A nyomtalanul eltűnt és eddigi ismereteink szerint egyik hazai közgyűjteményben sem hozzá férhető 1864/65-ös tanévről kiadott „Értesítés" adhatott volna számot, hogy Mikszáth ebben a tanévben milyen osztályba lépett. Ha a VIII. osztályba, akkor az évvégi kalkulusai oly rosszak voltak, hogy a VIII. osztályt meg kellett ismételni, ha viszont 1864/65ben ismét a VII. osztályba iratkozott be, akkor minden bizonnyal meg kellett ismételnie ezt az osztályt, mert több tantárgyból kaphatott elégtelen jegyet az 1863/64-es tanévben. Mint a bevezetőben láttuk Várdai életrajzában évközi rossz jegyekről beszélt, amely még a tanév befejezése előtt arra késztette az ifjú Mikszáthot, hogy elhagyja az iskolát. A nyomtatott „Értesítés" az 1863/64-es tanévről felsorolva a tanulók nevét, azoknál akik év közben félbeszakították tanulmányaikat, nevük és születési helyük után kurzív szedéssel odaírták, hogy kilépett. Mikszáth három VII. osztályos társának neve 336