Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Újabb adalékok Nógrád megye forradalmi ifjúsági mozgalmának történetéhez (1919–1944)

Egyidejűleg előkészületeket tettek aknaközi bizottságok létrehozására, aknabizalmiak választására. Salgótarjánban az aknaközi bizottság létre is jött s 1929-ben önálló felhívással fordult a szénmedence bányamunkásaihoz. Felelős kiadója az akkor 26 éves Pothornik József volt. Az aknaközi bizottság, mint féllegális szerv alkalmas volt arra, hogy összefogja a különböző befolyás alatt álló bányászokat és közös érdekeit képviselje. Alkalmas volt arra is, hogy a kommunisták e forradalmi szerven keresztül befolyásukat még jobban érvényesítsék és a készülő mozgalmat oly módon irányítsák, hogy az erőszakszervek előtt fedve maradjanak.

45 A salgótarjáni szénmedence az 1929-es nagy munkásmegmozdulás előkészületeit különös figyelem kísérte a hatóságok részéről. A salgótarjáni járás főszolgabírájának a belügyminiszterhez küldött jelentése beszámol a szociáldemokrata párton belüli ellentétekről és annak hatásáról. (A Peyer Károly és Ocskovszky-Fodor közötti nyilvános pártviszályról s annak megyei kihatásáról.) A jelentés alapján Ocskovszky-Fodor a radikálisabb úton járnak, mely út „különösen a baglyasaljai szénkerületben az ifjúmunkások között talált lelkes híveket. Az itteni vezetők Pothornik József, Kakuk József, Eppich Ede, Hován József és Salamon Imre mind fiatal 22—27 évesek." (Eppich Ede és Kakuk József kivételével ténylegesen 27 éven aluliak. — V. I.) „Különben tudomásom szerint a vezetőség előreláthatólag még e hónapban egy 25 pontból álló követelést tartalmazó kérést nyújt be a bányaigazgatósághoz, ezen mozgalomban állítólag az egész ország bányamunkásai is bekapcsolódnak, s amennyiben a kérvényben foglalt követelések nem nyernek megfelelő elintézést, ugy november hó közepe táján egy országos sztrájk fog kiütni."

46 A tervezett sztrájk a salgótarjáni szénmedencében 1929. november 2—28 között zajlott le. A bányászok követelései, melyet a rendkívüli bányász szakszervezeti kongresszuson országos követelésként akartak elfogadtatni, alapvetően a 15 százalékos béremelésre irányult, de a követelések között szerepelt „a 24 éven aluliaknak is fizetett szabadság" biztosítása, valamint egyéb helyi sérelmek orvoslása. ,,... A salgótarjáni bányamunkások aknaközi bizottságot választottak a sztrájk előkészítésére... A sztrájk kitörése előtt az egész medencében lelkes volt a hangulat a sztrájk iránt..." A november 7-i tüntetést a sejtek készítették elő. A munkástömegek a csendőrkordonok ellenére vonultak a salgótarjáni Munkásotthonba. November 8-ra már 5000 fő volt a sztrájkolok száma. A sztrájkvezetőséget, 25 főt letartóztatták,, és Budapestre szállították. Egy hétig nem volt sztrájkvezetőség, majd 7 fővel újraválasztották. Ez a sztrájkvezetőség nem volt hajlandó tárgyalni az igazgatósággal. A sztráj kólókkal szemben „megfélemlítési kisérleteket" alkalmaztak. Naponta tartóztattak le 20—30 emibert, de másnap szabadonengedték őket. A sztrájktanya a Munkásotthonban volt, ahol gyakran tartottak rögtönzött gyűléseket. A negyedik héten „a munkások elhatározták, hogy ha a letartóztatottakat szabadonengedik, a munkát felveszik. A felvételére rá voltak kényszerítve, az éhség, a hatósági terror, a szociálfasiszták árulása, a sztrákjtöirők szaporodása miatt... A sztrájkolok felvették a munkát és a letartóztatottakat szabadon boosájtották."

47 286