Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Belitzky János: Miskolczy-Simon János Nógrád vármegye dualizmuskori utolsó főlevéltárnoka

Már a Mikszáth-család nemességét tagadó megállapításaiban is szembenállást ismerek fel a szokványos korabeli irodalomtörténészi állításokkal és az özvegy Mikszáthné akarnokságával. Hasonlóképpen szembefordulás a gróf Széchényi-család élő tagjainak hiúságával és a család múltját föltáró illusztris szerző megállapításaival

54 az, hogy a família „ősmagyar" voltát nemcsak kétségbevonta, de meg is cáfolta az 1914-ben közzétett egyik tanulmányában. Ez a Bártfai Szabó László megállapításait téveseknek igazoló értekezése túlnőtt a családtörténeti kereteken és megyetörténetileg — főleg a mezővárosi polgárság társadalmi helyzetére vonatkozóan — újszerű a maga korában. „A Széchényi-Szabó család" с tanulmányában kimutatta, hogy a grófi család nem a Bártfai Szabó által Záh-nembelinek feltételezett eredetű alsószécsénykei Szécsényi-család sarjadéka, hanem a Szécsény mezővárosban a XVI. és XVII. század fordulóján élt Szabó-családé, amelynek a neve is elárulja egyszerű polgári foglalkozásukat. Ez a család — részben vagy egészben — átköltözött Gyöngyösre, és az egyik odakerült, származási helyét ragadványnévként viselő Szécshényi Szabó nevű tagja a XVII. század elején nemességet szerzett és mint ilyen lett a grófi család névadó ősévé.

55 Egy másik, ugyancsak 1914-ben megjelent kisebb tanulmányában, úgyis mondhatnánk, hogy „szomorú kötelességét teljesítette", amikor beigazolta, hogy az egyik levéltáros elődje, Nagy Zsigmond (1817—1880) a saját családjára vonatkozó és arra nézve „előnyös" adatokat úgy csempészte be a vármegyei jegyzőkönyvbe, hogy annak eredeti lapját kitépve, a hamisított szövegűt applikálta annak helyére. Ezt a hamisított anyagot fivére, az országos és megyei hírnévnek örvendő családtörténész Nagy Iván (1824—1898), mint hiteleseket dolgozta fel műveiben, hogy a családi nimbuszt emelje.

56 — Ha volt „bálványrombolás" Nógrádban, akkor ez — az volt. Csak a feltámadt vérzivatar borított fátylat — egyidőre — erre a felfedezésére. Megyetörténeti feldolgozása és egyéb tanulmányai és karcolatai. Miskolczy-Simon János egyéniségét egyáltalában nem érzékelteti a Borovszky Samu főszerkesztői irányításával létrejött és kiadott Magyarország Vármegyéi és Városai с sorozat Nógrád Vármegye kötetében írt „Nógrád vármegye közállapotai az 1867. évi kiegyezéstől napjainkig" с feldolgozása. Ez a fejezet az akkori monográfia szerkesztés és írás sablonja szerint készült, é sígy nagyon hasonlít egy „sikeres házifeladat" követelményeinek a teljesítéséhez. Nem járunk messze az igazságtól, ha úgy véljük, hogy nem is törekedett másra, mint a vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvek többé-kevésbé sikeres kivonatolására. Van azonban ebben a feladat teljesítésben egy olyan részlet is, ami tulajdonképpen az előző fejezetek témaköreihez tartozott volna és ez a „Nógrádi Nemzeti Intézet" 1831-ben kezdődő történetének vázlatos ismertetése, ami arra enged következtetni, hogy a szerző az 1909-ben őt „mellbevágó" problémára, a megye nem magyarnyelvű lakosságának a létére — amit a monográfia néprajzi kérdéssé degradált — felfigyelt. Ez a dolgozata úgy mutatja be őt, mint a vármegye „hivatalos" nézeteinek a társadalmi mozgásokat figyelembe nem vevő és azokat tagadó egyik képviselőjét.

57 Űgy vélem, hogy ez az írása nem más, mint a levéltárosi tisztével együttjáró feladatok egyikének teljesítése. Sablonos munka, amely ennek következtében hibalehetőségeket is rejtett és rejt magában.

58 258