Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Belitzky János: Miskolczy-Simon János Nógrád vármegye dualizmuskori utolsó főlevéltárnoka

problémákhoz pedig, amelyeket az iparűző városban megtalálhatott volna, a század forduló elején még nem jutott el."'

i6 Kétségtelen, hogy írónőnk Miskolcról kialakult elitélő véleménye egyedi látáson alapult, de az is nyilvánvaló, hogy nézeteit nem rejtette véka alá és azok szűkebb baráti köre — tehát Simon előtt is — ismeretesek lehettek. Az általa elmondottak alapján történő általánosításnak nagymértékben ellentmond az, amit Miskolc története 1911-ben megjelent V. kötetében olvasunk a város kulturális életéről és ennek gyökereiről. Az ebben elmondottak már csak azért is figyelmet érdemelnek, mert azokat Szendrei a mi Simon Jánosunk kutatásait is figyelembevéve adta közre, és ugyanakkor, 1911-ben, ugyancsak Simon közreműködésével, Nógrád vármegye monográfiája és az belül Balassagyarmaté is napvilágot látott. Van tehát összehasonlítási alapunk. Eszerint Balassagyarmat korszakunkban egyre inkább a hivatalnok és iskolaváros képét ölti magára, és e tekintetben a „megyeházi" dzsentriknek is kimagasló szerepük van. A főforgalmi útvonalból kieső város számarányában egyre vékonyodó iparos és kereskedő rétege nem parvenü, mert még mindig a volt mezővárosi polgárság soraiból kerül ki. És — hogy csak az országos hírűeket említsem — Madách Imre, Bérczy Károly, Mikszáth Kálmán és Komjáthy Jenő gyarmati időzései és kapcsolatai révén számos városét felülmúló kulturális hagyományai vannak. Persze, Miskolccal szemben, negatívumok is szépszámmal akadtak. Gyarmatnak nem volt saját múltjában gyökerező színházi kultúrája és zenei élete, múzeuma, irodalmi és művészeti „avantgárdja", nem volt vitaképes sajtója és földrajzi helyzetéből kifolyólag eleven gazdasági élete. Sőt — és ez Simon János személyét illetően szintén hiány — nem voltak századok mélyébe viszszanyúló kálvinista hagyományai?

7 Voltak azonban a Balassagyarmatot jellemző pozitívumok- és negatívumokban kecsegtető lehetőségek is azok számára, akik az újjászülető városiban kellő tehetséggel és tetterővel — miként a Simon házaspár is — valami újat és hiánypótlót szerettek volna alkotni. Simon János alig valamivel több mint ötesztendős nógrádi hivatalviselésének történetét és annak eredményeit akkor ismerjük meg a legjobban, ha azt az őt foglalkoztató témák szemszögéből tekintjük át. Ezzel ugyan némi erőszakot követünk el a kronológián, de mivel ezek a témák kezdettől fogva az érdeklődési köréhez tartoztak, részben pedig feladatainak is részei voltak, eljárásunk az áttekinthetőséget segíti elő. Simon János mint a Nógrádi Hírlap felelős szerkesztője írhattam volna a fejezet címéül azt is, hogy a Nyugat gárdájának bevonulása a Nógrádi Hírlap hasábjaira és annak következményei. Simon felelős szerkesztősége — nyilván Buday-Plichta Barna főszerkesztő nézeteivel összhangban — a hetilap irodalmi rovatának, a Tárcának, a felfrissítését is jelentette. Nem kis ügy ez, mert a megvalósítása együttjárt a lap addigi szépíró gárdájának másokkal történő felváltásával és ez felszínre hozta az irodalmi csoportosulások — ha ilyenről Balassagyarmaton egyáltalában beszélhetünk — közti problémákat. Ügy vélem, hogy e tekintetben helytálló Kolozsvári Grandpierre Emilnek az az észrevétele, hogy ,,a magyar irodalom története klikkek története, talán 252