Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Horváth István: A Sréter család társadalmi, gazdasági szerepe a XIX. század első felében Nógrád megyében

hogy a XIX. század közepére a korábban gazdaságilag felfutó Sréter család a fejlődés leszálló ágába jutott, és a szétaprózott birtokai csupán arra voltak elegendők, hogy jövedelmi szempontból a közepes szintet elérő családok között éljenek, a közepesség minden bizonytalanságával együtt. A következtetés, az értékelés tekintetében fő helyre kell tennünk a zólyomi birtokok cseréjének lebonyolítását. Hiszen ez az esemény a család egész életére döntő hatással volt. Végső soron a birtokcsere nem hozta meg azt az eredményt, ami várható lett volna. Történetesen nem eredményezte a család tartós, gazdasági prosperitását, és a korábbi ipari, kereskedői vállalkozások kibontakozását és megerősödését. Sőt ezirányú tevékenységük a birtokok piactól való távolsága, meg a közismerten elhanyagolt nógrádi útviszonyok következtében visszaszorult. A szétaprózott birtokok nem adtak lehetőséget a korábban tapasztalt vállalkozásaik, és az egyháznak tett jelentős anyagi erőt feltételező pénzbeli adományaik szaporítására sem. A gazdasági vállalkozásokat ambicionáló család — lehetőségek híján — anyagilag elgyöngülve, fokozatosan hátrányba került e területen, és olyan újabb lehetőséget keresett, amellyel létét, társadalmi pozícióját meg tudta őrizni. A hátrányos helyzet a napóleoni háború befejeződése után vált nyilvánvalóvá, — tehát 1818 után az 1820-as években — így ez a tény is alapjaiban motiválhatta a család férfitagjait, hogy a korábbi hagyományaik tapasztalatára építve, de még nagyobb vehemenciával kapcsolódjanak e korszak politikai, közéleti eseményeibe, és ott — mint sokak képviselői — irányító feladatot vállaljanak és végezzenek. Műveltség és közéletiség kapcsolata a Srétereknél A reformkori alispán Sréter János életrajzi adataiban személyes tulajdonságaiban egyöntetűen elismerték és hangsúlyozták kiemelkedő nyelvismeretét, műveltségét, tudását, amely miatt „.. . a szabadságharc előtti táblabíró világban ritka jelenségként" tartották számon.

21 E tényhez; azonban az is hozzátartozik, hogy a Sréter családban természetes volt a több nyelv ismerete. A magyar mellett a német, a szlovák, a közhasználatba alkalmazott latin életük velejárója volt. Emellett, hogy ténylegesen elismerjük a fenti idézetben foglalt megállapítások igazságát, abban az értelemben vitatkozunk is azokkal, miszerint az ilyen habitusú politikus személyek ritkaság számba mentek volna. Űgy vélem, hogy a reformkor kezdeteitől fogva egyre inkább nőtt azon nemesi politikusok száma és jelentősége, akik magasfokú ismereteik birtokában a saját és osztályhelyzetükből helyes és reális következtetéseket tudtak levonni, és ezek révén jutottak el a politikai, a társadalmi, a gazdasági megújulás gondolatának felismeréséig, és az ilyen irányú cselekvésig. Ebből a rétegből jött és politizált Kölcsey, Beöthy, Bezerédi és Deák Ferenc is. Ezzel a — természetesen nem túlságosan széles, azonban mégsem fehér hollónak számító — köznemesi politikus csoporttal rokonítható Sréter János is. A műveltség, a közéleti politikai hajlam a család történetét áttekintve is jellemző a Sréterek között. Tehát ebben az értelemben is pontosítandó a fentebb említett minősítés. A család — sok egyéb más tulajdonsága és törek194