Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Régészet - Soós Virág: Előzetes jelentés a Szécsény-ültetési zselizi telep feltárásáról

Mithay Sándor 1966-ban publikálta a Győr, pápai várni 1952—54-es ásatásait. A telep díszített kerámiaanyagának nagy része zselizi típusú.

92 Megtalálhatók a jellegzetes bekarcolt és bemélyített vonaldíszek, a belső díszítés, a festés. Kottafejes díszítésű cserepek csak elvétve fordulnak elő.

93 Több gödörrendszert tártak fel, ezek azonban a települési móddal kapcsolatban nem adnak hiteles képet a nagymérvű talajerózió és a későbbi beásások miatt. A keleti, alföldi hatásokat mutatja a telep anyagában előforduló alföldi vonaldíszes töredék,

94 egy finoman kidolgozott arcábrázolásos edény,

95 és egy idoltöredék.

96 Mithay véleménye szerint nem beszélhetünk önálló zselizi típusról, mivel a vonaldíszes kerámia régebbi stílusát folytatja. Mindkét díszítőmódra jellemzők az egymásba mélyedő díszek. A jellegzetesen zselizi, mély bevágások pedig a kottafejek egybeolvadásával alakultak ki.

97 Ez a zselizi típusú díszítés a magyarországi vonaldíszes anyagban a legkésőbbi díszítési fázis, tehát helytálló az, hogy a vonaldíszes kerámia késői szakasza, a bükki és a tiszai kultúra párhuzamosan élt egymás mellett.

98 A telep anyagát a kerámia alapján idősebb és fiatalabb szakaszra lehet szétválasztani. Az idősebb fázis jellemzői a kettős osztatú bütykök, kerek fülek, két lyukkal ellátott fogantyúk. A fiatalabb fázis legfontosabb ismertetőjele a festés (gyakran vörös, ritkábban vörös és sárga kombinációja). Gyakran van díszítve az edény belső felülete is, jellemző a kihagyott sávok polírozása és a hullámvonalas díszítés, valamint az áttört csőtalpú tálak. Az idősebb szakasz házikerámiája a vonaldíszes kerámiához tartozik és a fiatalabb fázisban is tovább él.

99 A Hévízgyörkön, a kottafejes kerámia telepén előkerült szakáiháti típusú edénytöredék és a tiszadobi csoport egy kiöntőcsöve alapján Kalicz Nándor és Makkay János ezek egyidejűségét vélik bizonyítottnak.

100 Korek József is azt állapítja meg, hogy a Dél-Alföldről ismert vonaldíszes kerámia stílusa közel áll az Észak-Dunántúlról ismert leletekhez (Békásmegyer, Győr-Pápai vám).

101 A dunántúli vonaldíszes kerámiának, ezen belül is a kottafejesnek és a zselizi csoportnak a Dunától Keletre, az Alföldön való elterjedését bizonyítja egy mendei lelőhely alapján Patay Pál. A gödrökben nem mindenütt jöttek elő keverten a kottafejes és a zselizi típusú edények. A „C", „D", „E" gödrökben csak kottafejes, a „V" gödörben csak zselizi anyag volt, a „Q" és a „V/a" gödrökben pedig keverten fordult elő a két kerámiafajta. Ez esetleg a telep hoszszabb idejű lakottságát bizonyítja.

102 A bicskei telep és a sírok anyagával kapcsolatban úgy véli, hogy a sírkerámia valamivel fiatalabb a telepnél, mivel már nincs meg rajta a vonaldísz (bár az edényformák még magukon viselik a vonaldíszes edények jellegzetességeit), viszont megtalálható rajta a lengyeli díszítéshez hasonló, festett vörös szalag.

103 Az 1967-es Nyitra-i konferencián Makkay János ismertette legújabb bicskei ásatásait. Kiemelte a telep anyagának déli analógiáit, amelyek Vincán és Ószentiván VIII. lelőhelyen találhatók.

104 A telepen világosan kivehetően képviselve van a régibb vonaldíszes kerámia és 1—2 darabon a kottafejes díszítés is megfigyelhető. A zselizi csoport kerámiája is megvolt a felső rétegben, de a mezőgazdasági művelés miatt csak szórványként jöhetett számításba.

105 Ugyanezen a konferencián J. Lichardus tett említést a bükki kultúrával kapcsolatban a zselizi csoportról. A zselizi csoportot a „Vorlengyel-Horizont"-ba sorolta, amely közvetlenül megelőzi a lengyeli kultúrát.

106 Kronológiailag a 16