Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Egy nógrádi jómódú köznemesi család, a Szentiványiak gazdálkodása a XIX. század első felében

S még egy fontos tényező: most és a következő években mindvégig csaknem minden birtokrészt — falu, puszta határát — a déli részen mindegyiket osztatlan közbirtokosságban birtokolták más köznemesekkel, vagy főnemesekkel (Forgách grófok, Zichyek, Balassák stb.). Ez értelemszerűen nagyon sok gondot jelentett. Együtt járt a tagosítatlansággal, a nyomáskényszerrel, együtt járt az állandó határvitákkal, a regálé jövedelmek elosztásának állandó újra szabályozásával, a beruházások végrehajtásának körülményességével stb. Pálmány Béla a szécsényi uradalomról írván, érzékelteti ennek ott még jobban jelentkező hatását.

15 Értékesítési gondjaik soha nem voltak a Szentiványiaknak. Gabonából a túlnyomó mennyiséget a losonci piacon adták el, de jó felvevőhely volt a kisebb piaci jelentőségű Balassagyarmat és Szécsény is. Pl. az etesi 547 kila 1822. évi termésből 477 kilát adtak el. (A tiszta búzából és a felesből jószerivel alig adtak konvencióra. A cselédek, béresek, egyéb munkások részére, állatok etetésére rozsot, árpát, zabot használtak fel.) Érdekes, hogy zabból nem árultak Losoncon, annak nagy részét pesti kereskedők vásárolták fel. Végezetül szólnunk kell a birtok jövedelmeiről is, amelynek megoszlása 1823-ban — csak a varbói kerületben — a következő: Úrbéri 1942 Ft 39 xr Szántóföldi 1506 Ft 45 xr Rét 1012 Ft 3 xr Legelő 613 Ft 29 xr Erdő 470 Ft 97 xr Szőlő 246 Ft 49 xr Regálé 214 Ft 50 xr Belső telek, kertek 109 Ft 40 xr összesen: 6115 Ft 79 xr A rónyai részről nem tudunk ilyen összehasonlítást közölni, ott kétségtelenül két jövedelmező terület állhat az élen: az úrbéri szolgáltatások és az erdő. Harmadiknak talán a gabonatermesztés jöhet szóba. (Meg kell jegyeznünk, hogy az összeírásból hiányzik a nézsai gazdaság kimutatása, s a táblázatokban nem szerepel az etesi kerület sem, csak a varbói.) Az úrbéres jövedelem első helye azt bizonyítja, hogy a gazdálkodás alapvetően elmaradott volt, kimondottan a jobbágyi munkaerőre épült és a jobbágyi szolgáltatásokra is. A közeli szécsényi uradalomban, bár jóval több volt már a konvenciós munkaerő alkalmazása, ott sem történt másként, mindennapos volt a jobbágyok panasza a túlzott robotoltatás miatt. „Bizonyos napi száma Robottázásainknak nincsen, hanem mikor mire hajt bennünket a Földes Uraság, kintelenek vagyunk menni" — írják panaszkodva. S noha ez az 1770-es évek előtti helyzetet tükrözi, adatok bizonyítják, hogy az Úrbérrendezés ellenére is gyakorta előfordultak a robotmunka követelésében földesúri túlkapások. S ez így volt mindenképpen Szentiványi Ferenc birtokán is.

16 A birtok bevételeinek élén álló úrbéri jövedelmekre vonatkozóan be149