Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)
Tanulmányok - Szabad György: A kisnemesség társadalmi és politikai állása a reformkorban
otthagyni és kincstári pusztákra áttelepülni kívántak/' 7 úgy ítélve, hogy szülőföldiükön „többé maradásuk nincsen", illetve „onnan elköltözni kénytelenítetnek". 48 Pest megye szilárdan reformellenzéki többségű közgyűlése már alapkérvényük tárgyalásakor egyértelműen a súlyos helyzetbe került kisnemesek mellé állt. A két szomszédos község közel azonos tartalmú beadványát támogató végzését azzal indokolta, hogy ,,az esedezők jámbor erkölcsű, csendes magok viseletű, s a földművelést ezen megye lakosai között legszorgalmatosabban gyakorló elsők közé méltán számítatván, mint hű alattvalók, haza védelme elmúlt borús időben folyvást és egész készséggel áldozó szorgolmas polgárok jövendő sorsokróli kegyelmes gondoskodást nem méltatlanul igénylik." 49 A kormányszékek megnyerését célzó formába öntött szöveg lén3 r ege, amit a további megyei végzések is megerősítettek, az volt. hogy a a „vezérmegye" és a döntéseit meghatározó reformellenzék nem hagyja cserben a földesúri függésben élő két község kisnemességét. S hogy ezt nemcsak fent a némiképpen engedékenységre kényszerülő földesurak értették meg, hanem lent a kisnemesek is, azt többek között egyértelműen tanúsítja a példánkban idézet követválasztási „tántoríthatatlanságuk". Fejtegetésünk lezárásaként a kutatás — mondhatni — korai stáriumában ismételten a reformkori kisnemesség társadalmi szerkezetének tagozott voltára emlékeztetünk, és arra, hogy a reformellenzék, ha nem is következetesen, de hellyel-közei erre is figyelve törekedett a szóban forgó rétegek kiszabadítására a kiváltságőrzés béklyóiból és az érdekegyesítés politikájának rájuk való kiterjesztésével az átalakulásért tudatosan küzdők közé sorolásukra. JEGYZET 1. A Szécsényben 1980. november 18-án elhangzott előadás egyik fejezetének tevábbmunkált és jegyzetelt változata. 2. Gróf Desewffy József: A „Hitel" című munka taglalatja. Kassa, 1831. 235—236. p. 3. Vö. Degré Alajos: Palóczi Horváth Ádám és az 1819. évi zalai tisztújítás. In: Zalai Gyűjtemény. 2. Tanulmányok. Zalaegerszeg, 1974.48. p. Vö. Vörös Károly: A magyarországi társadalom. In : Magyarország története 1790—1848. (Főszerk. Mérei Gyula) Bp. 1980. 498. p. 4. Vö. Varga János: A bihari nemesség hitelviszonyai a polgári forradalom előtt. Történelmi Szemle. 1958. 46. p. 5. Pest megyei Levéltár (a továbbiakban: PmL.) IV. 74. Conscriptio Nobilitaria CC. VI. 18. — Itt jegyezzük meg, hogy Pest város 769 nemeséből — az 1836. aug. 16-i összeírás tanúsága szerint — 315 működött önálló értelmiségként, 219 volt állami, egyházi, ül. más hivatali szolgálatban, 41 volt iparos, 24 pedig kereskedő, míg a birtokaik jövedeméből élőket is magukba foglaló egyéb kategóriába 170 személy sorolható közülük. Uo. CC. VI. 21/b. 6. Az 1836: 44. te. 3. § az 1840: 45. te. 3. § és az 1844: 11. te. 2. § alapján rendeltek el ilyen megyei összeírásokat. 7. Pálmány Béla: A szécsényi Forgách-uradalom gazdálkodása és népe 1767—1848. (Bölcsészdoktori értekezés kézirata.) Bp. 1973. 497—501. p. — Megközelítően hasonló arányokat mutat Szécsény mezőváros egykorú összeírása. Pálmány Béla: Szécsény úrbéri viszonyai az újratelepítéstől a jobbágyfelszabadításig (1690—1848.) In: Tanulmányok Szécsény múltjából I. (Szerk. Praznovszky Mihály.) Szécsény, 1978. 77. p. 8. Orosz István: A differenciálódás és kisajátítás. In: A parasztság Magyarországo» a kapitalizmus korában. (Szerk. Szabó István.) 2. kiadás. Bp. 1972. II. 101—104. p. !). Simonffy Emil: Adatok a paraszti birtokviszonyok vizsgálatához Zala megyében a jobbágyfelszabadítás után. Agrártörténeti Szemle, 1968. 169—172, 176. p. 10. A példa sokban tükrözi a szomszédos Ászár, Császár, Dal, Kethely, Kocs, Naszály, Nagyigmánd és Szomód községek kisnemességének viszonyait is. 11. Szabad György: A tatai és gesztesi Eszterházy-uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra. Bp. 1957. 130. p. 12. Szendén l majorsági régi telek terjedelme 2.52 úrbéres telekével veit azonos. 121
