Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - Vörös Károly: A magyar nemesi felkelés a napóleoni háborúk korában

VIL KÖTET A NÖGRÁD MEGYEI MUZEUMOK ÉVKÖNYVE 1981. A magyar nemesi felkelés a napóleoni háborúk korában Vörös Károly A XVIII. szazad utolsó évtizedében a francia forradalom nyomán kibontakozó európai francia hegemóniatörekvések, melyeket Napóleon képviselt és vitt átmenetileg diadalra, közel negyedszázadra csaknem megszakítás nélkül háborúk színterévé tették Európát. Angliától, a Skandináv országoktól és a még török uralom alatt álló balkáni területektől eltekintve, a földrész egyetlen állama sem maradt mentes attól, hogy valamely részében hosszabb-rövidebb időre hadszíntérré ne váljék. A háborúk csak rövid, (de ekkor is fegyverkezéssel terhe.-) békeévektől megszakított, szinte folyamatos sorozata új stratégiái és taktikát, (és részben új haditechnikát), mindennek egyszerre oka- és következményeként pedig a had szervezésben is új igényeket hívott életre. E háborúkat korábban nem ismert létszámú hatalmas hadseregek vívták, melyeknek veszteségei is hatalmasak voltak: így az emberanyag utánpótlásának megszervezése is egyre nagyobb és sürgetőbb feladat lett. Ez az európai államok többségét előbb utóbb új, egyre inkább az általános hadkötelezettség felé vezető, francia hadkiegészítési rendszerek bevezetésére kényszerítette. És mivel a hadkiegészítési rendszer valamilyen módon mindig függvénye, sőt sajátos visszatükröződése a fennálló társadalmi viszonyoknak, nyilvánvaló, hogy a megváltoztatását kikényszerítő erők végső fokon a társadalmi viszonyok módosítását is eredményezni fogják, — persze e társadalmi viszonyok ellenálló képességetői függő mértékben. Azonban a háborús helyzetben paradox módon, minél erősebbnek bizonyul ez az ellenálló képesség a szükséges újítások elhárításában, annál jobban fogja gyengíteni az éppen e viszonyokat fenntartó állam védelmi képességét. Nem az egyetlen olyan ellentmondás ez. mely a háborús időszakban — kivált Keletközép-Európában ekkor még nagyon is ellenálló képesség különösen meggyorsuló bomlása során — napvilágra fog kerülni. Ennek az ellentmondásnak a jegyében áll e korszak magyar nemesi felkelésének, az inszurrekciónak története is. 1) A magyarországi nemesség személyes katonáskodásának középkorig visszanyúló kötelezettsége a XVIII. század végére (évszázados visszafejlődés után) hadseregszervezési szempontból már teljesen fikcióvá vált. Egyetlen, de társadalmilag-politikailag annál lényegesebb funkciója maradt: indokolni a nemes93