Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - Benda Kálmán: A magyar köznemesség művelődési törekvései a XVIII. században

gimnáziumok hatását nézem meg. Nem is azt, hogy itt mit és milyen szellemben tanítottak, hanem, hogy a jómódú nemesség fiai milyen mértékben látogatták ezeket az iskolákat. Iskolatörténetünk sajnos, még elmaradott. Tanulói kimutatással, a tanulók társadalmi statisztikájával alig rendelkezünk. Kevés, nagyon kevés az, amit felhasználhattam, de ez a kevés adat azt sejteti, hogy a magyar nemesi társadalomban a XVIII. század második felében indul meg valamilyen szemléleti változás. Arra már régebben felfigyeltek, hogy még a XVI—

XVII. százsadban nagy számban mentek, elsősorban protestáns diákok külföldi akadémiákra, egyetemekre,

: arisztokrata, vagy ismert nemes alig-alig akad köztük. A XVIII. század második felében azonban egyszerre megváltozik a helyzet és 1760 után mind több protestáns nemesifjúval találkozunk a külföldi egyetemeken. Göttingában pl. amelyet a korszak legmodernebb és leghaladóbb felfogású egyetemeként tartanak számon, 1775 előtt nem találunk magyar nemest. 1776-ban egyszerre négy főnemesi ifjú iratkozik be: Radák báró, Toldalaghy báró, Rhédey gróf és Podmaniczky báró ettől kezdve szinte nincsen év, hogy magyar nemes ne érkeznék Göttingába. 1979-ben jelent meg Bukarestben, a Kriterion kiadónál Jakó Zsigmond és Juhász István közös kiadásában a Nagyenyedi diákok című könyv, mely nemcsak a kollégiumban tanuló diákok névjegyzékét közli, de az első magyar iskolatörténet, amely a tanulókról statisztikát ad. Ezt nézve feltűnik, hogy az 1760-as években megemelkedik a főiskolai (akadémiai) diákok száma, az évfolyamonkénti 25—30-ról 45—50-re, és ez a szám az 1840-es évekig egyre emelkedik. Míg az 1750-es években Nagyenyeden évi átlagban összesen 600, 1790-ben már 800 diák tanult, ami igen jelentős növekedés. Ugyanakkor megváltozik a világi és egyházi (papi) pályára lépők aránya. 1750-ben a tanulók 11 százaléka ment világi pályára, 1790-ben 83 százalék. Ugyanakkor a nemesi tanulók aránya 1750 előtt általában 35—40 százalék. 1760-tól kezdve pedig 50—55 százalék, emelkedő tendenciával. Bár szűkebb történeti tájban, de hasonló változást mutat a székelyudvarhelyi református kollégium diákjainak társadalmi összetétele is. Most készül a sárospataki kollégium története. Ehhez megkezdtük az anyakönyvi adatok feldolgozását. Végleges eredményről még nem szólhatok, de az eddig kiértékelt adatok hasonló jelenséget mutatnak, mint Nagyenyeden. 1765-ben a Sárospatakon tanuló diákok száma 1270. 1790-re ez a szám 1572-re emelkedik, tehát itt is 300 fővel megnő. A tanulók közül világi pályára ment 1765-ben a diákság 6 százaléka (még kevesebb, mint Enyeden), 1790-ben 64 százaléka. Ugyanakkor a nemesek számaránya a század közepén 45 százalék, 1780-ban 72 százalék. Az 1760-as években tehát megindul a nemesség áramlása az iskolába. Perszek ezek nagy része kisnemes, de az anyakönyvekben praenobilis (vagy magyarul: úrfi) megjelöléssel beírt birtokos nemesek száma is ugyanilyen mértékben megnő. Ez pedig arra mutat, hogy a nemesség egy részében, egyre nagyobb részében tudatosodott az iskolázás jelentősége, szűknek, elavultnak érzi korábbi életszemléletét, ki akar törni maradi életmódjából, abból, amit Kazinczy, Kármán, vagy Laczkovics leírásában megismerhettünk. Persze a nemesi diákokból sem lett mindenkiből értelmiségi, egyetemet végzett magas képesítésű politikus, mégis a nemesi osztályon belül a század végére kialakulhatott egy már szociológiailag is észrevehető és számotteve 91