Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - Wellmann Imre: A köznemesség gazdálkodása a XVIII. században

nyíltak mezőgazdasági fölöslegek számára, A bozsoki és a kőszegszerdahelyi jobbágyok 1765-ben elpanaszolták: nincs nap, hogy maguknak bizton tudnának dolgozni, mert urbáriumuk soha nem hallott módot ír elő, robotjuknak semmi rendje, csak az örökös félelem lakozik velük; vasárnap és ünnep kivételével földesuruk: Sibrik László mindennap hol igás-, hol kézi robotra hajtja őket, másod-, harmadmagukkal az erdőn fát kell vágniuk, hegyen-völgyön át a jószág romlásával behordani, még fel is aprítani, s mindez csak Cél napba számít, reggeltől estig tartó munkájuk pedig hol negyed napba, hol semmibe; ha valamely jobbágy meghal, özvegyének nyomban 4 ft-ot kell lefizetnie. így képtelenek a közterheket s a censust teljesíteni, még inkább több évi adóhátralékukat törleszteni; éhínségtől szorongatva, amint az naponként tapasztalható, koldusbotra kell jutniuk. Mikor kérték földesurukat: hadd térhessenek vissza elődeik szabályozott urbáriumára, hogy robotjuknak meghatározott mértéke legyen, deresre húzatta s addig verette őket, amíg ott ki nem jelentették, hogy mindennap robotolni akarnak. Sibrik válasza szerint jobbágyai a vármegyei vizsgálat által is igazoltan más birtokokhoz képest bő telekkel rendelkeznek, legelőjük nagyobb a közepesnél, faizásban s makkol tatásban fizetség nélkül részesülnek, úgyhogy mindezért meg a többi beneficium fejében több robotolást lehetett volna tőlük követelni; ő mégis oly mérséklettel szabta meg munkájukat, hogy aki igával is, kézzel is szolgál, fogattal — mégpedig nem négy ökörrel, hanem szükség esetén ketten-hárman összefogva, ami mindegyiknek mégis egy napba számít, — csupán 35 s gyalog heti 2 igás napnak megtelelő 3 napot köteles teljesíteni, aki pedig, bár fogattal lenne köteles, gyalog dolgozik, 130 napot; fát (melyből különben eladásra is vághatnak maguknak) csak félig megrakott szekérrel kötelesek szállítani, mégis egy napba számít az: hoszszú fuvarra rendszerint mindössze 4 mérföldre, 1—2 óra járásra tartoznak évente kétszer-háromszor két szekeret adni; a hetenként elvégzett munkát kinek-kinek a robotlapjára rendben feljegyzik. A többire való válaszadástól eltekintett, hogy szószaporításával unalmassá ne váljék. A helytartótanács Vas megyének a szolgabíró által végzett vizsgálata alapján beigazolva látta, hogy a bozsokiak részben tagadták a panaszokat, részben a szöveg írójára hárították érte a felelősséget. Am már a Kancellária nem találta kielégítőnek, hogy a vizsgálatot csak egy szolgabíró végezte, s intézkedés előtt úriszéki tárgyalás alapján küldendő teljesebb értékű vizsgálati eredmény bevárását tartotta szükségesnek. Festetics Pál, az Udvari Kamara alelnöke, maga is Vas megyei középbirtokos (9 helységre tagoltan 103 3/3 teleknyi földje volt továbbá Festetics Károllyal közös birtokai) pedig azt hangoztatta, hogy a vizsgálatot a vármegye nem kellő komolysággal és rendben hajtotta végre. Valóban nehéz elképzelni, hogy a parasztok vállalták az áldozatot panaszos beadvány megírására és Bécsbe juttatására s aztán önként visszavonták azt. Élénk cáfolata ennek, hogy panaszukat utóbb megismételték, s a két falut a Vas megyei parasztmozgalmak idején azok között tartották számon, melyek leginkább mutattak ellenszegülést s hajlottak fölkelésre. S ami a jobbágyok földdel való ellátottságát illeti, az úrbérrendezés során fölvett és rögzített adatok, bár ezeket utasítás szerint fölfelé kellett kerekíteni, hogy szabályos telekhányadokat alakithassanak, ellenemondtak Sibrik állításainak. (A következőkben В — Bozsok, К — Kőszegszerdahely, h = hold, к = kaszás.) 80