Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)
Tanulmányok - Wellmann Imre: A köznemesség gazdálkodása a XVIII. században
midőn a török és háborús világ lejártával szögre akasztotta kardját s nekilátott, hogy a hónapok rendjében előszámlálja a gazdaság szükséges tennivalóit. 17 Am a példa korszerű követése külön erőfeszítést kívánt volna, a Nyugat felől terjedő új, „jobbított" mezőgazdaság elveivel való beható megismerkedést s az elavult hagyományokon, mindenekelőtt a jobbágy mind kevesebbet érő kényszerített ingyenmunkáján, az úri kényelmeskedés fő tartóoszlopán s az újnak elsőrendű akadályán való fölülkerekedést. Am hogy bőségben éljen há« zanépével együtt, azért közepes birtokú köznamesnek nem kellett törnie magát, jobbágyai révén meghozta a hagyományos gazdálkodásmód is, amire szüksége volt, sőt a béke egymást követő évtizedeiben a termelőerők fejlődésével párhuzamosan egyre növekvő mentékben, minthogy a gazdálkodás zavartalan menetét az elnyomott jobbágyok ellenállásával szemben épp az általuk eltartott és kellő létszámúra növelt állandó katonaság biztosította. De különösen nem látta célját, hogy kényelmesre fordult életmódját igyekvéssel cserélje föl, az ország nagy részében, kivált túl a Tiszán birtokos köznemesség, hol a földművelés terményeire alig akadt vevő. Okszerűbb gazdálkodás helyett, mely több jövedelmet bajosan hajtott volna, beérte hát az ősi paraszti módszerekkel. Sok tudomány és fáradság nem kellett ehhez, rá lehetett bízni magukra a jobbágyokra. Keczeli, az idősebb Űjfalvy és Bossányi (Kazinczy nagyapja) gazdálkodásának már a kapitalizmusba ívelő fejlődés sodrában felnövő nemzedék szemtanúitól eredő, s ezért némi iróniától nem (mentes eleven leírása érzékletesen példázza ennek a fogalom lüktetésétől távol élő köznemességnek csaknem teljes önellátásra és naturálgazdaságra berendezkedő életmódját. 18 Keczeli gimnáziumi tanulmányai után az ősi házba visszatérve, „gazda« szathoz nem fogott, csak falytatá azt azon az úton, mint elei századok óta vitték, legkisebb változtatások nélkül... Jobbágyai közül az életrevalóbb ficzkót kiválasztván, ez vezeti és folytatja a jobbágyokkal a mezei gazdaságot, az idén úgy mint tavaly és a jövő évben is újítás és változtatás nélkül. Sem több, sem kevesebb э vetés, ha akarná, sem szaporíthatná, mert a jobbágyok csak enynyit mívelhetnek. A megszokott mennyiséget készséggel mívelik. Azért több asztag, szénabogtya nincs az idén. mint a tavaly, legfeljebb keveseíbb, száraz, vagy nedves időjáráskor. A kevesebbet rendin látja, de a többet hibáztatná, mint túlterjeszkedést, s erő megfeszítést... A mezei gazdaság miben létét a bíró esténként eldiskurálgatja, mert az úr távol tartja magát minden beléelegyedéstol, hogy magának, s másnak bajt ne okozzon, ne zsémbeljen s ne káromkodjék... Apjától örökölt vagyonát nem félszegesíti, s mint apja, úri házat tart. Es ezéii jó gazdának neveztetik." Vagyonával Bossányi is „keveset gondola"; midőn az ország más részében örökölt birtokáért rokonai kevesebbet ígértek, mint ő gondolta, ,.otthagyá az örökséget, többé feléje sem ment, sem jövedelmét nem vette. ...Ménese, gulyája, nyájai örömére voltak, nem haszonra; pásztorai számolának, amint magoknak tetszett... Szérűje gazdagon rakva asztagokkal s széna- s szalmakazalokkal, pinczéje tele borral, vermei élettel; s ezeket a szükség idején inkább nyitá meg a szorultaknak hitelbe s kamat nélkül, mint a nyerekedőknek fizetésért." A gazdaságból, beleértve a falubeli mesteremberek ingyen közreműködését, úgyszólván minden kitelik, amire a gazdálkodás s a háztartás folytatásához szükség van. A „gazdasági eszközök egytől-egyig a hajdaniak", de ha valamit éppen javítani, vlagy pótlni kell, a molnár a kerekes, a kádár s az ács feladatait is ellátja, vasmunlkáíkat meg a helybeli cigány kovács végez. Túl 75
