Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - Wellmann Imre: A köznemesség gazdálkodása a XVIII. században

sokezer közbirtokosok s még több adófizetők örökös szegénységre jutnak... Nemcsak az la nyomorúság a közbirtokokban, hogy a gazda semmi józanabb gazdasági rendszert nem kezdhet, hanem még az a szörnyű vadság is megvan, hogy amit számtalan nehézségekkel és szertelen költségekkel imígy-amúgy meg tud is munkáltatni az ember, annak is nagy részét a kártevők elprédálják. Mert az ily „bitang helyeken a marhákkal való kártételek s lopásnak és rablásnak minden kigondolható nemei annyira elhatalmaznak, hogy végre a szegény gazda magát csupa afrikai maurusok között látja nyomorogni. Meggondolván tehát, hogy hazánk nagy része ily" bitang birtdkbul áll, s hogy ez a pusztító rendetlenség nemcsak adózó népünk nagy részét, de az egész nemesség igen fontos osztályát nyomja és rongálja, s meggondolván, hogy a maga mezején, a föld népe között lakó s művelt lelkű nemesség volna éppen azon osztály, mely nemcsak a mezei szorgalmat, de az egész népképzést legföllebb emelhetné s legtovább terjeszthetné, nem kétlem állítani, hogy ezen példátlan barbariesünk nemcsak szorgalombeli szertelen hátramaradásunknak, de számtalan egyéb nemzeti nyavaláinknak is egyik legtermékenyebb oka, oly ok, melynek elhárítása nélkül minden előmenetelünk nem előmenetel, hanem csak ok- és célirány talán vergődés... Aki tehát csak félig meg tudja is gondolni, mely végtelen befolyása van a nép erkölcsének egész polgári életünkre és boldogulásunkra, elhiszi, ha mondom, hogy a közbirtokok nemcsak magokra, de az egész nemzetre oly „kártékonyaik, hogy azoknak eltörlését, ha nemzetünk önjavát alapítani akarja, fő gondjának illik tekinteni."

12 Berzsenyi ezzel zárta megsemmisítő kritikáját: „Hogy mezei szorgalmunk ezen akadályának egyedül a commassatio, azaz tagos avagy tömeges proportionalis osztály lenne elhárító ja, s hogy ez iránt a nemzet józanabb része régolta óhajt valami célirányos törvényt, tudja mindenki". Kétségtelen, a részbirtokosok között történő arányos felosztás sok egyenetlenkedésnek s a közös gazdálkodásból folyó számos súlyos hátránynak volt hivatva véget vetni, ám következményeit tekintve sok függött végrehajtásának módjától. Igazi sequestratiónak tulajdonképpen nem is volt nevezhető, ha csupán arról volt szó, hogy egyeseknek birtokhányadosukat meghaladó részesedéséről az eredeti állapothoz térjenek vissza, újra felosztva a belső telkeket a birtokaránynak megfelelően, de a földeket tovább is közösre hagyva; így ismét az együttes jövedelem birtokrész szerint való felosztása lépett életbe, s a közös gazdálkodás ártalmai megmaradak. Már a határ bizonyos megosztása következett be, ha egész házhelysorokat juttattak a hozzájuk tartozó szántóföldekkel és rétekkel együtt az egyes compossessoroknak. így a különböző részbirtokokhoz tartozó jobbágyok külön-külön csak saját uruknak szolgáltak robottal, terménnyel, pénzzel ezután, de földjeik s rétjeik változatlanul egymásé közé ékelődtek s legelőt, erdőt tovább is osztatlanul, „közös lónak túros a háta" alapon s szüntelen viszszavonások közt együtt használtak. Ha azonban az egyik közbirtokos megunta, hogy jussához képest igen keveset bír, mert egyik-másik társa a közösből mindinkább a birtokaránynál fogva neki járónál több jövedelmet módolt ki magának, hogy az összetűzéseknek is véget vessen: osztályos pert indított a birtokhányadnak megfelelő részletes felosztásra. Ebben az esetben a telkek érték s teljesítőképesség szerint való felbecslése alapján történt az osztály, s ha sikerült az ezúttal rövidebbet húzó törtetőkkel megegyezni, kinek-kinek az eredeti hozzájuk tartozáshoz vagy sorshúzáshoz képest, lehetőleg összetartozóan jutottak az egyes jobbágyok, s ezek telekhányaduknak vagy igaerejüknek megfelelő nagyságú szántóföldeket 70