Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)
Tanulmányok - Nagy József Zsigmond: A köznemesi érdekérvényesítés változásai Zólyom vármegyében a XVII. század második felében
Csáky László főispán familiárisa volt. 11 Dubeczius György a verselő vármegyei nótárius pedig Eszterházy Miklós nádor udvarához tartozott. 12 Anélkül, hogy az archontológiának túl nagy jelentőséget tulajdonítanánk néhány szembeötlő jelenség azért nem maradhat említetlenül, már tudniillik ami e tisztségviselő listákból a hosszabb időszak vonatkozásában, mint tendencia kitetszik. Az alispánválasztásnál érvényesülő családi rotációban — és bízvást ide számíthatjuk a szolgabírói meg az országgyűlési követek magas presztízsű tisztségét is — nem egyszerűen az az új hosszabb távon, hogy a még középkori eredetű családok száma észrevehetően fogy. Az igazán érdekes inkább az, ami a Felföld általában véve tradicionális, mert a török által kevéssé érintett társadalmi képletéhez képest is szembeötlő, hogy a viszonylag védett Zólyomban olyan köznemesi családok virágzanak még a XVII. század második felében is, amelyek őseiket a XIII. századig vezethetik vissza. Nem az történik itt, mint a megyék többségében általában, hogy a családok kifáradnak és az új történelmi kihívásokat meg nem értve félreállnak, hanem inkább egy bizonyos jellegváltás — részint az életformában méginkább a célokban megnyilvánuló váltás — zajlik le a XVII. század közepétől, és ezeknek az újabb feladatoknak kell megfelelniök a régi családoknak. Ebben a váltásban a régiek és az újak már egyenlő eséllyel indulnak, sőt a régieknek bizonyos értelemben nehezebb is beilleszkedniük, mivel tősgyökerességük biztonságérzetük túlzottan is azt sugallja, hogy védettségük immár adottság. Ez pedig nem mindig előny, lehet káros tradicionalizmus is, mely inkább nehezíti az új feltételekhez való alkalmazkodást semmint könnyíti. Ha már most az eredmény oldaláról nézzük a dolgokat elmondhatjuk, hogy az 1526 előtt is itt élő családokból a Zolnayak, az Osztroluczkyak, Lukaviczkyak és részben Asguthyak javarészt hagyományosak maradtak és a megújulás helyett, egyelőre, vagy immár véglegesen visszahúzódtak a közszerepléstől. 13 A figyelemreméltón érdekes események két területen bontakoznak. Az egyik a Radvánszkyak esete, akik a középkorból maradt családok közül nagy áldozatok árán, de átmentették magukat az újabb időkre, a másik az idegen de javarészt már a XVII. század elejétől Zólyom vármegyében élő és az ottani viszonyokhoz a törzsökösöktől eltérően, bízvást mondhatni könnyebben alkalmazkodó új birtokosok feltörése. , . ^ A Radvánszkyak megerősödéséhez mindenképpen hozzájárult, hagy a század közepétől a család immár egyetlen fiúágon György ágán folytatódott tovább és a leányággal való hosszú pereskedés az ilyenkor szokásos következmények nélkül múlt el nem zilálta szét a nemesi gazdaságot. A Radvánszky-birtokok egyébként meglehetősen szétszórtan Radvány, Malachov, Királyfalva, Tajó, Baczur, Domanikon mind megannyi részbirtokon terültek el. Radvánszky György azonban jó gazda volt, kemény kezű, aki elég karán felismerte a zálogbirtoklásból származható előnyöket, a különböző bérletekkel való élést és nem mulasztott el egyetlen adandó alkalmat sem kihasználni. 14 Azt a földesúri típust testesítette meg, aki rövid távon is mindig nyereségre tör. Felesége révén — Máriássy Johanna Kata maga is jó gazdasszoAy r: .Takáts Sándor tollára méltó asszonytípus — gazdászati elveiben és protestáns meggyőződésében egyaránt a feltörekvő felső-magyarországi köznemesi birtokosok köréhez kapcsolódott. Radvánszky egyik sógora a Wesselényi összeesküvés során vértanúhalált szenvedett Bónis Ferenc volt és rokoni szálak fűzték őt a sárosi köznemesek legjavához. Célratörő, de végső soron kisszerű bír-
