Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Gazdaság, műveltség, mentalitás a XVII–XVIII. század fordulójának köznemességi rétegeiben és a hosszú távú társadalomtörténeti fejlődés kérdései

nadrágra és gombházakra való zsinór 6 Ft 80 d.-ba került. Az öv anyaga, a másfél fertály karmazsin selyem pedig ugyanannyi, mint a süveg ára, 18 Ft. Fegyverzete — kard, hegyestőr és pár pisztoly — kötésekkel és tarsollyal együtt 50 Ft, s itt is a célszerűség helyett a fényűzés viszi el a pálmát: kardvas és hegyes tőrvas 4—4 Ft, „igen szép" pár pisztoly 12 Ft, az ajándékba kapott ezüstcsat megaranyozásáért 3 Ft, a lóding és szablyatarsoly anyagáért из a karmazsin skófium varrásáért összesen 11 Ft 40 d.-t fizetett.

9 Két körülmény azonban mégsem engedi, hogy indulásának pillanatában egyszerűen a köznemesség hagyományos rétegével azonosítsuk Szirmay Andrást. Az Odera melletti Frankfurt egyeteméről korszerű filozófiai és természettudományos — főleg orvosi és építészeti — képzettséggel tért haza és elhatározta, minden kiadását és bevételét fillérre feljegyzi. Elhatározását pedig 41 éven át következetesen betartotta.

10 Viszontagságos utat járt be. Thököly titkára lett, majd 1685-ben tömlöcbe került, s az egész 1686-os esztendőt a császár fogságában tölti. Azután Zemplén vármegye, majd a felső-magyarországi kerület pénztárnokaként tevékenykedik és 1704-ben csatlakozik Rákóczihoz. Javait kétszer konfiskálták, a háborúk alatt nagyon tetemes károk érték. De bármi is történt, 1720-ig pontosan vezette gazdasági naplóját. Negyvenegy éven át külön-külön jegyezte fel birtokaiból, jobbágyszolgáltatásokból, kereskedelemből, közszolgálatából és egyéb forrásokból származó jövedelmeit. És ugyanilyen gonddal és következetességgel írta fel, hogy mennyit költött szőlőmunkára, építkezésekre, orvosságra, könyvre, alkalmazottai fizetésére, mennyibe került az időközben hét élő gyermekkel kiterebélyesedő családjának ruházkodása, élelmezése, mennyi ment házi eszközökre, világításra, fiai iskoláztatására, mennyi perköltség terhelte, mennyit fizetett adóba és mennyit tudott megtakarítani. A nagyobb tételeken belül pontosan vezette a részletköltségeket : így például mennyibe került évente a só, a fűszer, a papír, a kocsikenőcs. Feljegyezte minden építkezésnél az anyagok, a munkadíjak árát, vagy azt, hogy hány ezer téglát, hány ezer zsindelyt, és zsindelyszeget használtak fel, jelezvén egy tégla kiégetésének, egy zsindelynek, szegnek.az árát is. Minden évben egyenleget készített vagyonáról s itt nem csupán például ékszerei értékét vette fel, hanem azt is, hogy mennyi az őszi gabonavetése. Élete végén pedig öszesítő táblázatokban foglalva magyar forintba átszámítva csinálta meg csaknem fél évszázados gazdasági életének mérlegét. Bizonyára vannak köznemesi családok, akik hasonló pénzügyi fegyelemben élték le életüket, valószínűleg nem csupán a nyugat- és közép-európai, hanem a magyarországi polgárcsaládok is nyilvántartották bevételeiket és kiadásaikat, de kétségtelen, hogy a XVII—

XVIII. század fordulójáról kevés ilyen forrással rendelkezünk. A feljegyzések értéke páratlan. Tudtommal máig egyedülálló forrás. Az ország gazdaságilag egyik legfontosabb vidékén, a Hegyalján, Zemplén, Gömör, Borsod, Ung és Sáros vármegyékben szétszórt részbirtokokkal rendelkező köznemes gazdasági erejének felmérésére, gazdálkodására jellemző tendenciák kitapintására ad lehetőséget. A feljegyzések értékét növeli, hogy történelmünk fontos korszakában készítették. Kilenc év híján fél évszázadon, négy politikai rendszerváltozáson át jegyezte fel következetesen azonos szempontok szerint egy határozott politikai pályán tevékenykedő köznemes. Addig is, amíg a részben már régen napvilágot látott, részben még kiadatlan gazdasági naplóit részleteiben feldolgozva eredményeiket közreadjuk, e