Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - Paládi Kovács Attila: A kisnemesek utódai a paraszti társadalomban (XIX–XX. század)

Krúdy egyik ízes novellája jut eszünkbe arról az egyetlen becsületes Gombosról, aki az egész falut megtöltő nemes Gombos nemzetség lólopásaiért egyedül ülte az áristomot, s ezért sosem volt ideje magának is lólopást elkövetni. Az író jól ismerte a szabolcsi kisnemességet, de írhatta volna ezt az anekdotikus novelláját borsodi, gömöri minták nyomán is. Heves megye büntető jegyzőkönyvei a XIX. században tele vannak az ivádi nemesifjak verekedéseivel. Minden alkalmat megragadtak, virtusból verekedtek sorozáson, választáson, megyegyűlésen, vásáron, lakodalomban stb. A falucsúfolók egy csoportja tükrözi az ilyen falvak megítélését: szilicei bicskások, domaházi kunok, hangonyi tatárok, szentsimoni rácok, sajónémeti vadrác stb. Domaházát (Borsod m.) a környéken ma is ,,bétyárfészek"-nek emlegetik. Itt 195Ï-ben még élt olyan ember, aki ugyan többször is töltött áristomot, mégis tisztességben öregedett meg a falu szemében. Ha csikótolvajlás ügyében nyomoztak, először rajta keresték. A „betyármúltat" a falu ma is büszkén vállalja, s lakói úgy tudják, hogy három betyár alapította a községet, a ma élő három nemzetség ősatyja. A nem éppen hízelgő eredethagyománnyal szemben biztosan tudni lehet, hogy az Elek-nemzetség 1625-ben, a Holló 1631-ben kapta nemesi levelét és a Kisbenedek ős is akkoriban szerezte nemességét.

50 Azonban a betyármúlthoz sem férhet semmi kétség, mert Reguly Antal 1857-ben a barkókról általában úgy ítél, hogy szeretnek lopni, s falunkról külön is szól: „A Domaháziak öszveköttetésben vannak az alföldi ló tolvajokkal. Verpeléten van atyafiságuk és mit a sarusoknal lopnak (t. i. a Rima völgyén), azt oda viszik és az ott lopott jószágot egész Temesvár tájékáról ide hozzák."

51 A gömöri, borsodi kisnemesi ivadékok magatartásuk, mentalitásuk tekintetében még ma is különböznek a hajdani úrbéresek, s még inkább az uradalmi cselédek utódaitól. Utóbbiak alázatos, minden nadrágos embert megsüvegelő magatartása a kisnemesi utódoknál ismeretlen. Erkölcseik elkülönülő világának feltárása önálló tanulmányt kíván. Már eddig is sok tanulsággal járt a református magyar kisnemesség erkölcseinek vizsgálata. Az egyház az 1780-as évektől kezdve alig mert fegyelmi eljárást indítani a vétkező nemesek ellen. Egyes helyeken ennek ellenére számarányukat meghaladó mértékben kerültek a presbitériumok elé bűneik, erkölcsi vétségeik miatt. Például Cigándon (Zemplén m.) a XIX. század első felében a nemesség elenyésző részét alkotta a falu lakosságának (5,4 százalék), de a presbitérium elé került ügyek 25 százaléka velük volt kapcsolatos.

52 Ezeket a lokális adalékokat egyelőre aligha lehet általánosítani. Ma még — a munka kezdeténél tartva — csak a kutatási témák, lehetőségek felvázolására vállalkozhattunk. Annak bemutatására, hogy a néprajztudomány sokat tehet a kisnemesi társadalom és kultúra sajátosságainak, történeti változásainak feltárásáért. Ahhoz, hogy általánosabb érvényű megállapításokig eljusson, előbb táji típusokat, fejlődésmeneteket kellene megragadnia. Másfelől elmélyült tematikus elemzések szükségesek, amelyeket csak sokoldalúan felkészült specialisták végezhetnek el a gazdálkodás, a népművészet, a lakáskultúra, a viselet, az erkölcs és a többi témakörben. A feladat akkora, anynyira szerteágazó, hogy a fölmerülő kérdések megválaszolására csak egy e tárgykörről rendezett néprajzi konferencia előadói gárdája vállalkozhatna. 172