Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - Nagy Endre: A dzsentroid hivatank a Monarchia korában

seloi „egymás között vagyunk" stílusú testületének, s így nem alakulha­tott ki a pártbüroikrácia sem, ami aztán mindig magával hozza azt, hogy a képviselők a választók „uraiból" a pártgépezet szolgáivá válnak, aminek a be­következte után az állami bürokráciának is egységes irányítás alatt, egységes gépezetként kell működnie. 4. Ha a korabeli irodalmat átnézzük, kiviláglik, hogy egyrészt, akik a dzsentroid osztály társadalmi-gazdasági szemszögéből vizsgáltaik a hivatalnok­dszentrit, egységes típusként kezelik, másrészt, noha leírják az „osztály" belső heterogenitását, sohasem hozzák összefüggésbe a közhatalmi szervezet „hetero­genitásával", harmadrészt pedig — az utóbbiak fordítottjaként —. akik a köz­pontosítás és önkormányzat viszonyát, törvényhozási alakulását írják le, nem hozzák ezt összefüggésbe a dzsentroid „osztály" belső heterogenitásával. így például találhatók írások, amelyekben néhány, a szerzőket magukat is meg­lepő tényező azt mutatja, mintha a dzsentri politika hatalma nem lett volna olyan egyértelmű. Buday Dezső írja 1916-ban: „A vármegyében ma már csak kevés helyütt van meg az a szokás, hogy a birtokos-gentry osztály is szolgál a közigazgatásban (. . .), a legtöbb helyütt a birtoktalan gentry köréből kerül ki a tisztviselőosztály, sőt, vannak olyan vármegyék is, amelyeknek a kormány­zatában már nincsen benne a régi birtokos osztály sem" 31 Lippay Zoltán pedig egész branche-okról beszél, amelyek kikerülteik a dzsentri kezéből. 32 Már э világháború után Weis István a korabeli dokumentumokból megállapítja, hogy „a gentry legsajátabb területén, a vármegyei tisztviselői karban és az úgyne­vezett előkelő minisztériumok fogalmazói karában a régi nemesi családok mennyire tért veszítettek. 38 Mindebből azonban csak annyi látszik, hogy a dzsentroid rétegen belül a birtokos nemesség arányszáma csökkent a közigazgatáson belül, s a közigaz­gatáson mind a minisztériumi, mind a megyei értendő: a strukturális válto­zást nem hozták kapcsolatba az államszerkezetével. Egyedül a radikális szociológusok kísérlik meg hipctézxsszerűen megma­gyarázni szociális-strukturális alapon az államosítás és a vármegye hívei közti harcot, s tételezik anélkül, hogy kimondanák explicit formában az elválást a politikc.i hatalmat gyakorló két dzsentroid elem között. A szocialista Rónai Zoltán az alkotmány kérdéseivel foglalkozva kerül szembe a vármegyével. Két gondolatát érdemes megemlíteni. Az egyik azt pró­bálja megmagyarázni, hogy mi az alapja a kormány és a vármegye közötti ha­tásköri huzavonának, ha az osztály, amelyből a központi és a helyi hatalom birtokosai toborzódnak, ugyanaz. A válasz erre az, hogy a meginduló kapi­talizálódás olyan új feladatokat vetett fel egyrészt, melyek ellátására a me­gye alkalmatlan volt, másrészt a nemzetiségek erősödése is fenyegette a vár­megyét, és végül kifejlődött egy országos érdekszövetség az uralkodó politi­kai párt képében, amely a helyi klikkek ellenében kormánytámogatásra szo­rult, s így „a kapitalizmus és az országos klikk fejlődése, a nemzetiségek tér­foglalása odahatott, hogy a kormány hatalma, jogköre a vármegyével szem­ben folyton terjedt". 34 A második gondolata azzal kapcsolatos, hogy az uralomra jutott koalíció feladta a közigazgatás államosításának tervét. Ennek okát Rónai abban látja, 154

Next

/
Oldalképek
Tartalom