Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: A Nógrád megyei nemesség lakóviszonyai a XIX. század első felében

század elején a városban 250 nemes család élt, s ezek közül mindössze „80 volt a taksás házakkal is rendelkező birtokos földesúr, a többi pedig csupán a saját szabad fundusán és csak a saját gazdaságából élő armalista nemes."

11 Nem csoda hát, ha nemcsak kúriájuk, de még nevük sem igen maradt hátra az utókori számbavételre. Nem kevésbé érdekes adatok, bárha nem is teljes értékűek a subsidiális összeírások. Ilyen pl. az 1806-os insurrectiós kimutatás, amelynek során a megye 216 településén 673 családfőt vettek számba, akik birtokuk jövedelme arányában bizonyos összeggel járultak hozzá a nemesi felkelés kiadásaihoz.

12 93 település volt az, ahol csak egy nemes élt, 41 településen pedig kettő. Tehát a települések több mint 60 százalékán alig találunk egy-két nemest. Ez jól érzékelhetően megegyezik azzal az adattal, amelyet akkor kaptunk, amikor a kúriák településenkénti megoszlását vizsgáltuk. (61 százalékot mutattunk ki.) A nagy számokat vizsgálva láthatjuk, hogy mindössze két faluban élt 10, egy-egy faluban pedig 11, 12, 15, 17, 19 és egy helyen, Losoncon, viszonylag sok: 35 nemes. (Mindehhez arányítva hozzá kell számolnunk a nőket, a kiskorúakat is.) Nem tűnik feleslegesnek, ha megjegyezzük, hogy vagyoni helyzetükre is lehet következtetni az insurrectiós hozzájárulásból. 285-en mindössze 1—10 ft-nyi összeget fizettek, ennek megfelelően birtokuk is igen csekély lehetett. Alig kevesebb azok száma (226 fő), akik 11—20 forintot fizettek. Tehát 511 nemes, az összeírtak 75,92 százaléka szegény, birtokából megélni alig tudó személy. 75 nemes 21—100 ft-t fizetett (11,14 százalék), 70 fő 101—500 forintot (10,4 százalék), 10-en 501—1000 ft-t (1,48 százalék), s mindössze heten, azaz az összeírtak 1,04 százaléka fizetett 1000 ft-on felüli hozzájárulást. Nagyon hasznos lenne ezt összevetni egy birtokösszeírással, de ilyen az egész megyére kiterjedően még nem került elő. Egyes járásokra vonatkozóan akadnak, mint pl. a kékkői járásé 1840-ből.

13 Itt a birtok utáni jövedelmet írták össze ezüst forintban. 899 fő neve szerepel a listán. Eszerint 1—10 ft-nyi jövedelme 150 nemesnek (16,68 százalék), 11—50 ft-nyi 235 nemesnek volt (26,14 százalék). Azaz mindenképpen a legalacsonyabb jövedelmű volt a járás nemeseinek 42,82 százaléka! De nem volt vigasztalóbb a helyzet a továbbiakban sem: 51—100 ft között csak 152 (16,9 szzázalék), 101—500 ft között pedig 274 (30,37 százalék) nemesnek volt a jövedelme. 501—1000 ft-nyit jövedelmezett a birtoka 39 nemesnek (4,33 százalék), míg 1000 forint felett 49 nemest írtak össze, ami 5,45 százalékot tesz ki. Alighanem e két utóbbit tekinthetjük a vagyonos köznemesség rétegének. Tehát általánosan jellemző — a megyére is — a kisnemesség, a kisbirtokosság megléte és túlsúlya, valamint a vagyonos köznemesség csekély aránya. Számunkra most a legérdekesebb egy 1841-es nemesi összeírás, amely egy közgyűlési határozat nyomán született. (Feltehetően a nagy botrányt kiváltó, visszaélésekkel teli 1839-^es országgyűlési követválasztáisok következtében.)

14 -.- Ebben az összeírásban a felnőtt, szavazati jogú nemes férfiak szerepelnek, akiknek a száma megközelítően 4000, egészen pontosan 3994. Ezt kiegészítve a kiskorúakkal és a nőkkel kb. 8—8 és fél ezer nemessel számolhatunk a megyében, ami megközelítően az összlakosság 4,5 százalékát adja. (1841-ben a megye lakossága 190 000 fő volt). Ha csak az összeírásba felvett 4000 nemest nézzük, ők 270 településen éltek, ami átlagban helységenként 14—15 nemest jelentett. A valóságban ennél jobban megoszlottak a számok. A legkevesebb, azaz egy-egy nemes 42 130