Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - Fülöp Géza: A köznemesség műveltségének olvasmányháttere a felvilágosodás idején és a reformkorban

János, Orosz József, Wesselényi Miklós, Kossuth Lajos, Dessewffy Aurél, Marcel és Emil művei ugyanúgy szerepelnek olvasmányaik közt, mint a német Trenck Frigyesé, Sonnenfelsé, Börnéé, vagy a Rotteck—Welcker-féle Staats-lexikon, továbbá az angol Adam Smith, Thomas Paine és Bentham, továbbá a francia Mirabeau, Lammenais, Volney és Tocqueville. Tekintélyesnek mondható — a magyar mellett — a világirodalmi tájékozottságuk is. Az ókori görög és latin auktorok teljes névsorát felsorolhatnánk, de inkább néhány újabb külföldi nemzeti irodalom képviselői közül említjük meg azokat a legjelentősebbeket, akiknek a műveit ismerték. A német irodalomból pl. Opitzot, Gessnert, Gottschedet, Gellértet, Klopstockot, Wielandot, Lessinget, Herdert, Forstert, Blumauert, Kotzebuet, Schillert, Goethét, Grillparzert, Kleistet és Heinét; a franciából Mantaigne-t, La Fontaine-t, Fénelont, Marmontelt, Montesquieu-t, Voltaire-t, Rousseau-t, Diderot-t, Beaumarchais-t, Balzac-ot, Scribe-t, Georges Sand-t, E. Sue-t, vagy V. Hugót ; az angolból Shakespeare-t, Miltont, Pope-t, Swiftet, Goldsmith-t, Young-ot, Byront, Bulwert, Coopert, W. Scottot és Dickenst; az olaszból Dantét, Petrarcát, Boccacciót, Macchiavellit, Ariostot, Tassot, Metastasiót és Alfierit, s még a spanyolból is Graciant és Calderont. Gazdag és sokrétű az a tudományos és szakirodalom is, amelyet ez a nemesi réteg ismert. Irodalom és nyelvtudományi művek (pl. Horányi Elek, Wallaszky Pál, Pápay Sámuel, Sajnovics János, Gyarmathy Sámuel, Révai Miklós, Báróczy Sándor és Decsy Sámuel írásai) a „Debreceni Grammatika", a nyelvújítási harc röpiratai, köztük a ,,Mondolat" és az erre válaszoló „Felelet" mellett esztétikai munkák (pl. Boileau, Bodmer, Winckelmann művei), s — különösen nagy számban — jogtudományi és történettudományi, valamint filozófiai és pedagógiai könyvek szerepelnek e csoportban. A Corpus juris és Werbőczy Tripartituma, Kövy Sándor, Keresztury József, Kollár Ádám, Kovachich Márton György és más magyar szerzők jogi írásai mellett olyan kiemelkedő külföldi alkotók nevével találkozunk, mint pl. H. Grotius, Beccaria, S. Pugendorf és Gottfried Ackenwall. A hazai történettudomány szinte minden alkotója iránti érdeklődésnek a bizonyítéka, hogy Kézai Simontól Heltai Gáspáron, Bonfinin, Istvánffy Miklóson, Oláh Miklóson át Bél Mátyásig, Pray Györgyig, Katona Istvánig, Timon Sámuelig, s a kortárs Cornides Dánielig és Horváth Istvánig alig hiányzik valakinek a műve, s a külföldi szerzőket is olyan jeles személyek képviselik mint pl. Josephus Flavius, Gibbon, Miliőt abbé, D. Hume, vagy Th. Raynal. A külföldi írók közt már említett jeles filozófusok mellett Erasmus, Descartes, P. Bayle, Locke, Spinoza, Helvetius, M. Mendelssohn és Kant nevével találkozunk a filozófiai írások alkotói közt. Az irodalmi és társadalomtudományi ismeretek mellett természettudományi és praktikus gazdasági, mindennapi egészségügyi tudnivalókra is igyekezett szert tenni ez a belterjesebb, intenzívebb, okszerűbb gazdálkodásra, s egészségesebb, civilizáltabb életmódra törekvő nemesi réteg. Vitruvius klaszszikus építészeti munkája (De architectura) mellett ezért olvasott a ház- és hídépítésről szóló műveket, s Linné nagy rendszertani alkotása mellett Miterpacher Lajos, Pankl Mátyás és Nagyváthy János mezőgazdasági, valamint Schams Ferenc szőlészeti írásait, de ma már szinte teljesen ismeretlen szerzők könyveit is a méhészetről, a selyemhernyó-tenyésztésről, a len- és kendertermesztésről. Az egészségügyi szakirodalom legjelesebb alkotásai Bene Ferenc és Zsoldos János orvosi művei voltak a nemesi magánkönyvtárakban. 109