Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - Fülöp Géza: A köznemesség műveltségének olvasmányháttere a felvilágosodás idején és a reformkorban

tel"-nek a fogadtatása 1830-ban, eklatánsán szemlélteti e két nemesi álláspont eltérő jellegét és összeütközését. „ ... Oly szellemi mozgalmat, oly élénk eszmeharczot, mint ez, soha könyv még nem támasztott a magyar világban... Ha az ember azon korban akár a főaristokratia palotáiban, akár a falusi nemesség társalgási köreiben megjelent, alig hallhatott egyebet, mint a ,Hitel', s annak reformeszméi felett folyt vitatásokat. A vitatkozásnak rendesen hamar felgyúladt hevében az öregebb urak, a hatalom emberei, a megyei tekintélyek... majdnem kivétel nélkül legszenevedélyesebb módon keltek ki e ,veszedelmes könyv' ellen; míg az ifjabb nemzedék... amazok ellenében hasonló hévvel pártoló a reformátort és eszméit" — írja a könyv nagy társadalmi hatásáról Horváth Mihály.

11 Arról is van tudomásunk, hogy a konzervatívok nemcsak szidalmazták, hanem több helyütt meg is égették a Hitelt, mint — véleményük szerint — a nemzet becsületét és jó hírét sértő művet. A vidéki birtokosnemesség e szűkebb rétegének felvilágosodás- és reformkori olvasmányairól — a rendelkezésünkre álló keretek közt — nem lehetséges elemző, részletes és árnyalt képet megrajzolni. Magánkönyvtáraik (elsősorban Skublics Imre és örököse, Skublics Károly zalaszentbalázsi, Csépán István jákói és a Sárközy-család nagybajomi könyvtárának) rendelkezésünkre álló jegyzéke, az iskolai diáktársaságok, a kölcsönkönyvtárak és a kaszinók, s az olvasóegyletek könyvtárainak katalógusai, az előfizetési jegyzékek, emlékiratok (főleg Ujfalvy Sándor „Emlékiratok a reformkori Erdélyről" című műve), s egyéb feljegyzések alapján kíséreljük meg a különböző nemzeti irodalmak, ismeretágak, szaktudományok köréből kiválogatott néhány kiemelkedő szerző nevével, munkájával érzékeltetni azt a műveltséganyagot, amelyet e nemesi olvasók elsajátítottak, illetve elsajátíthattak.

12 A magyar irodalomnak szinte minden jelentős terméke szerepel olvasmányaik közt Pázmánytól és Zrínyitől Gyöngyösi, Mikes, Amadé László, Faíudi, Dugonics, Gvadányi, s a felvilágosodás íróinak (pl. Bessenyeinek, Orczynak, Barcsaynak, Verseghynek, Kazinczynak, Berzsenyinek, Kisfaludy Sándornak, Csokonainak, Fazekasnak, Kölcseynek és más társaiknak) művein keresztül a reformkori irodalom alkotóinak (pl. Kisfaludy Károlynak, Katona Józsefnek, Fáy Andrásnak, Jósikának, Eötvösnek, Keménynek, Vörösmartynak, Bajzának, Tompának, Czuczorniak, Erdélyi Jánosnak, Vajda Péternek, Teleki Lászlónak, Szigligetinek és Petőfinek) a legkülönbözőbb műfajokba tartozó munkáiig. Mellőzve a felsorolást megállapítható, hogy olvassák a magyar hírlap- és folyóiratirodalom szinte minden termékét; a reformkorban a politikai lapok közül elsősorban Kossuth Országgyűlési és Törvényhatósági Tudósításainak, majd a Pesti Hírlapnak, a folyóiratok közül pedig az 1840-es évek divatlapjainak igen nagy a népszerűségük körükben. Az aktuális külföldi eseményekről főleg német nyelvű lapokból tájékozódnak (pl. a Weiner Zeitungból, az österreichischer Beobachterből, az Augsburger Allgemeine Zeitungból és a Leipziger Allgemeine Zeitungból), de némelyek hozzájutnak az egykor Steele és Adeison szerkesztette angol „Spectator"-hoz és a francia „Journal des Débats"-hoz is. Élénk politikai, közgazdasági érdeklődésükről, s alapos politikai,_ nemzetgazdasági ismereteikről tanúskodik a legjelentősebb hazai és külföldi, progresszív és konzervatív politikai, publicisztikai, közgazdászati művek ismerete. Berzeviczy Gergely, a különböző felvilágosult és szabadkőművesröpiratok, Széchenyi István és a vele vitatkozó Dessewffy József, Balásházy 108