Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Soós Virág: Kubinyi Ferenc, a régész

említésére, a tények tények maradnak, s ezeket elvitatni nem lehet. Az első korszakban (1802. november 25-től 1823. november 22-ig) szerepel: ,.1808. A természetiek gyűjteménye. Az adakozók sorában kitűnően díszlett Kubinyi Péter, utóbb kir. tanácsos neve, ki az intézet kezdetétől fogva folytonosan küldte be nemcsak alapítványi összegeket, könyveket, kéziratokat, érdekes régiségi tárgyakat, sőt még írópapírost is az iroda számára, különösen pedig a vasérczek legszebb példányait".

5 A második korszakban (1823. november 23-tól 1837. június 22~ig): ,,1824. Ezen évben adta ki nyomtatásban a múzeum Kubinyi Péter kir. tanácsos, intézetünk régi jótevője költségén régiségtárunk lajstromát. . ."

ß Ezzel kapcsolatban a családtörténet is kiemeli nevét, utalván arra, hogy az említett munka a pártfogó arcképével díszítve, neki ajánlva jelent meg, részletezve a múzeum érdekében kifejtett fáradozásait.

7

. Még ugyanebben a korszakban olvashatjuk Kubinyi Ferenc nevét, s itt kapcsolódik össze a reformkori politikus, Nógrád vármegye országgyűlési követe a régiségtudomány iránt érdeklődő, a Nemzeti Múzeum ügyéért lelkesen kiálló, tudományos hajlamú férfival: az 1832—36-os országgyűlés 37. tc-e rögzíti a Nemzeti Múzeum új épületére megszavazott 500 000 forintot, s ,,. . A fönemlített özveg megajánltatásának hathatós tényezője volt a fens. nádoron kívül, a széles tudományos ismeretekkel bíró és a külföldi utazásai közben különféle gazdag múzeumokról magának nagy tapasztalást szerzett jeles hazafi, Kubinyi Ferencz az akkori országgyűlésnél nógrádmegyei egyik követ; ki a múzeum ügyét lelkesen ajánlá, és annak pártolására minden kitelhető közbenjárása fölhasználásával buzdítá a karokat s Rendeket".

8 Említsünk még egy anekdota-ízű adalékot a családtörténetből, a reformkori politikus és a régiségbúvár elválaszthatatlanságának illusztrálására; a politikai tevékenységéárt kapott elmarasztaló ítélet alól 1840ben fölmentik, s a megkegyelmezettek ünneplésére Hont vármegye Ipoly-Ságon gyülekezik; mások, között Kubinyi Ferenc is, elfogadta a meghívást: „azonban nem azért, hogy ünnepeltesse magát, hanem, hogy a honti nagy szakadásban, mely a benne található mammutcsontokról volt ismeretes, ásatásokat eszközöljön; ezért míg társai Ipoly-Ságra folytatták út jókat, ő Honton visszamaradt és ásatott. Az ipolysági ünneplők azonban őt is, mint az egyik „amnestiáltat", óhajtották maguk között látni, a rendezők tehát kimentek hozzá Hontra és kérték, hogy venne ő is részt az ünnepségen, az ,,amnestia-bál"-on, mint nevezték, Kubinyi Ferencz azonban tagadó választ adott. „Nem vagyok én medve" — monda — ,,hogy mutassam magam és még tánczoljak is", s nem is távozott Hontról míg ásatását sikeresen be nem fejezte, csak azután követé társait Ipoly-Ságra."

9 Részletesen rátérve régészeti tevékenységére, még egyszer utalnunk kell a bevezető mondatra: kutatásainak korszaka nemcsak a magyar, hanem az egyetemes régészetnek is úttörő korszaka volt; ebben az időben kezdett a régészet érteni, rendszerezni, tudománnyá válni. Ha tallózásképpen végigfutunk az akkor folyó ásatásokon, tudományos eredményeken, megérthetjük a később idézendő bizonytalanságot, szerénységet, amit 1832-ben Kubinyi Ferenc az első tudatos őskori ásatás folytatásakor és közlésekor érzett. 94