Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Kubinyi Ferenc közéleti tevékenysége

büntetés azok ellen, akik a társadalmi haladás szolgálatába álltak és tettek is valamit. „Magyarországon már csak az lesz biztos, aki megmutatja, hogy gondolkodni soha nem szokott, hogy a gyűlésben sohasem volt, a közjót előmozdítani soha nem törekedett, szóval csak a buták, együgyűk és részvétlenek lesznek biztosak." Kétségbeesetten kiált fel: ,,a haza veszedelemben van" s nem a külföldi ellenség a veszély, hanem a növekvő törvénytelenség. Legfontosabb teendő most az országgyűlés összehívása, ahol a sérelmes kérdéseket elintézhetik. Kétségtelen, hogy hatásos beszéd. Lendületes, szónoki fordulatokban gazdag stílus és szinte minden szavában érződik az izzó hazaszeretet, a fennálló viszonyok elleni változtatási szándék. Ezek után várható volt, hogy lesújtanak Kubinyira. Márcsak azért is, mert titkos jelentések szóltak arról, hogy az „összeesküvők" közé tartozik, akik például Lónyay Gáborné házában szokták terveiket megbeszélni. (Konkrétan Kubinyi, Kossuth, Wesselényi neve merült itt fel.)

20 Nógrád megye is kiállt politikusáért. 1839-ben feliratot intéztek őfelségéhez a per megszüntetése érdekében. Véleményük szerint sérelmüket fokozta, hogy perbe fogva „olly honfit látnának kihez ezen megyék keblében töltött s hálás emlékben lévő köz szolgálati, az emberiség s a haza javának előmozdítására lelt buzgó fáradozásai, s a benne helyezett köz-bizodalmának híven fenntartott képviselése közelebbi részvét kapcsolatba hozta". Sőt panaszukat egy 1839-es követi utasításba is beírták, kérvén, hogy „némely hazafiak ellen hűségtelenségi és becstelenségi pöröket" szüntessék be. A per felmentéssel, pontosabban szólva amnesztiával végződött, amelyet 1840. május 1-én hirdettek ki és „köz lelkesedés s öröm érzést gerjesztett a megyei rendekben". Ítélet valószínűleg nem született, a pereket húzták, halasztották, az ország közvéleménye eléggé fel volt ajzva az ifjak és Kossuth perei miatt. Nem lett volna ajánlatos tovább élezni ezt a helyzetet. Az amnesztia hírét az országban mindenütt a törvényesség visszaállításának, a politikai megegyezés s így az újabb reformlépések lehetőségének tekintették.

30 Ilyen körülmények között került sor az 1839. évi országgyűlési követválasztásokra. Kubinyi mellett sok minden szólt: eddigi közéleti tevékenysége, országos politikai szerepe, elvhű magatartása és meghurcoltatása. Ellene viszont felhasználták az éppen tartó pert, amellyel hathatósan lehetett érvelni, és az ingadozókat elriasztani. Nem beszélve arról, hogy a kormánynak eltökélt szándéka volt, hogy ahol lehet, mindenütt kiszoríttatja az ellenzék követjelöltjeit az országgyűlésből. Ahogyan Horváth Mihály írja: „a csábítás és vesztegetés minden nemeit megkísérlé". (L. 30. jelzet; Nógrádon kívül Bars, Pest, Tolna stb. megyékben folyamodtak törvénytelen eszközökhöz.) A szavazás során (a követté lett) Szentiványi Anzelmre 1401, Fráter Pálra 1377 szavazat jutott, míg a vesztes Kubinyi 983 és Kacskovics Károly 959 voksot kapott. Kubinyi visszaemlékezésében két exellenciást és egy grófot vádol névtelenül, akik korábban az ő táborához tartozó 300 nemest vesztegettek meg kb. 3000 Ft-nyi összeggel. Tény az, hogy a két követ (főleg a megyei politikában is aránylag másodrangú Fráter Pál, egyébként Kubinyi utóda a főszolgabírói székben) 59