Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)
Múzeológia - Molnár Pál: Etes község társadalmi, politikai, szociális helyzetéről a századforduló időszakában
tettünk — a nyugdíjkorhatár előtt nyugdíjazták. A bányászok emellett követelték az alapbérnek 4 koronára történő emelését (vájárok esetében), a vasárnapi munkára csak halaszthatatlanul fontos esetben rendeljenek be munkásokat dolgozni. Követelték továbbá a betegsegélyző és a lakásügy rendezését, és azt is, hogy feljebbvalóik emberséges bánásmódot tanúsítsanak velük szemben. Követeléseik közé tartozott végül az is, hogy a bányában vagy a külszínen foglalkoztatott gyermekek napi bérét legalább 2 koronában állapítsák meg. A sztrájk elfojtására összefogott a bányaigazgatóság, a közigazgatás, a csendőrség és a katonaság. A munkásság és a katonaság között összetűzésre is sor került. Az egyenlőtlen küzdelem végül is azzal zárult, hogy a két bányatelepet a katonaság megszállta, a bányaigazgatóság a sztrájkban résztvevőket elbocsátotta, a kolonizált munkások köréből pedig azokat, akik a megmozdulásban tevékenyen részt vettek — az utcára rakták. Mindazon bányászokat, akik a követeléseket tartalmazó memorandumot az igazgatóságnak átnyújtották és tevőlegesen részt vettek a sztrájk szervezésében, valamint annak előkészítésében, mint pl. Persik Lajos, Gregus József, Szorcsik János, Seregi Pál, Ágoston József, Hliva János, Vas Imre, Soproni Pál, Bakallár Sándor, Szálai János, Dánas Antal, Vaulio János, Takács István, Ökrös János, Szamoskői János, Molnár István, Surányi József, János Mihály, Ottlik István és Ujj János etesi, Albert- és Amália-aknai, valamint környékbeli bányamunkásokat azonnali hatállyal elbocsátották, a kolóniákban lakókat kitoloncolták. Az 1905 és 1907 közötti országos forradalmi fellendülés talaján is nyugvó munkásmegmozdulás széles körű összefogáson alapult. A sztrájk szervezésében és előkészítésében a faluban lakó bányászok vállalták a vezető szerepet. Akik a sztrájk irányítása mellett vállalták azt is, hogy a kolóniákban lakó osztályos testvéreiknek a munkabeszüntetés idejére élelmet is biztosítanak. A munkásszolidaritás másik, szép példájával is találkoztunk. A bányaigazgatóság által odavezényelt olasz munkások többsége nem volt hajlandó a munkát felvenni. A korabeli sajtóanyag mellett a sztrájk előzményéről és lefolyásáról az SKB Rt. igazgatóságának levelezései adnak részletes útmutatást. Az iratanyagok tanulmányozása során arra a következtetésre juthatunk, hogy a két bányaigazgatóság között nem volt tökéletes összhang. Csupán abban történt közöttük megállapodás, hogy a másik vállalat által elbocsátott munkásokat nem veszik fel. Az Északmagyarországi Kőszénbánya Rt. ezúttal, olyan mértékben konspirált, hogy nemcsak a másik bányavállalat előtt titkolta el azt a tényt, hogy a sztrájk valójában a Fülek mellett fekvő Béna-bányából indult el, hanem saját aknavezetőit sem tájékoztatta. Ügy gondolták ugyanis, hogy majd rövid úton elfojtják a sztrájkot még mielőtt más bányaüzemek erről tudomást szereznének. Kísérletük kudarccal végződött. 33 Az igazgatósági iratok beható tanulmányozása azt is bizonyítja, hogy a sztrájk kirobbanásához más tényezők is hozzájárultak. Az eddig ismertetetteken kívül szükségesnek látszik kiemelni azt a tényt, hogy a bányavállalatok a közelgő Prokopp és bérmálási ünnepségek miatt. 1906. június 10-én, 17-én és 24-én, tehát egymást követő 3 vasárnapon dolgoztatták a bányászokat a várható kiesés előzetes pótlása miatt. 34 414
